Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - A fejlődő kisgyermek

csinálta otthon, lehetőleg keményfából, hogyne boruljon fel vele könnyen a gyermek. Az ügyesebbje összecsapolta, jobbára azonban csak szegezték. Az ülőke lényegében egy hosszúkás ládaforma, aminek egyik keskeny oldala egészen alacsony, vagy hiányzik. Ennek irányában a két hosszanti lap fokozatosan alacsonyabb. A másik keskeny oldal teteje záródhatott ívelten, esetleg félkör alakú lyukat is vágtak bele, hogy könnyű legyen megfogni.

146 A láda aljára valami rongydarabot tettek, a legmagasabb oldalhoz egy kisvdnkust, ide került a gyermek háta. Szintén egy kezeügyükbe kerülő textilfélével betakarták. Az ülőke hosszanti oldalaiba szemben több lyuk is volt fúrva. Ezeken egy faágat, fakanál nyelét átszúrták, hogy ne essen ki az apróság. Ahogy nőtt, a vareca (fakanál) mind előrébb eső lyukakba került, hogy elférjen a gyermek. Volt, aki az ülőke alsó lapjába fúrt egy nagyobb lyukat, hogy ha a gyermek bepisil, kifollyon alóla.

147 Az ülőket feltették a lócára, de vihette is magával az anya, ahol éppen dolga akadt a ház körül.

148 Praktikus voltából adódik, hogy bár általános használatának időhatárát a második vüágháború évei képezik, alkalmanként elővették még az 50-es években is. Karonülő kortól addig volt benne a gyermek, amíg az állókába. nem kerülhetett, tehát három— öthónapos korától nyolc-tízhónaposig.

149 Az állóko} 5 0 funkciójából adódik, hogy legcélszerűbb szintén keményfából készíteni: hogy ne tudjon bírni vele a gyerek. Áll egy vastag, téglany alakú, legtöbbször tölgyfa lapból, amibe négy, kifelé álló láb van becsapolva. Közepén kör alku lyuk a gyermek számára, mellé esetenként kis tálszerű mélyedést (tányérka) vájtak.

151 Akkor került a gyermek állókába, amikor esedékesnek tartották, hogy elinduljon. Ügy vélték, az állókában megerősödnek ehhez a lábai. Döntőbb szempont viszont az volt, hogy az ülékéből már kinőtt apróságot az állókában rövidebb-hosszabb időre felügyelet nélkül lehetett hagyni. Keményebb azaz fejlettebb gyereket már nyolchónapos korában beleállították, általánosabb azonban az volt, hogy egyéves korban kezdték használni.

152 Az állókát a házban, udvaron, akárhol leállíJ;ották. Ha hűvösebb idő volt, valami rossz ruhát tettek a gyermek lába alá, hogy fel ne fázzon, vagy föltették az állókat a lócára. A tálkaszerű mélyedésbe adtak neki valami ennivalót, tésztafélét, azt majszolta. „Hát amikor mán úgy fölkelt a gyerek, meg-megetettük, meg minden, egy kevéskéig vót benne. Nem sokáig. Azér' tettük bele, hogy hát egy kicsit hallgasson vagy játszón vagy valami. Hogy addig ne kelljen vele törődeni, hogy végezhessük a dó gainkat...