Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Bölcső, altatás

vasútnál dolgozott), külön specializálta magát e bútorfajta készítésére. Az állványos bölcsők felfüggesztéséhez szükséges rögzítővasat és karikát a kovácsnál rendelték meg. Módosabbak azonban inkább asztalossal csináltatták a bölcsőt. Nem volt minden háznál e gyermekbútor, de akinek volt, azé szolgált másnak is, azaz, ha nem volt éppen szükség rá, kölcsönadták. Jobbára rokonságon belül, de nem kizárólag. Ha úgy gondolták, hogy már végleg fölösleges náluk, továbbajándékozták valamelyik rokon házaspárnak, ahol számítani lehetett még további gyermekáldásra. Emlékezet szerint a talpas- és állványos bölcsőbe már mindig készítettek egy kis szalmazsákot, amit házivászon lepedőfélével terítettek le. A gyermek fejéhez egy kisvánkus került, így tették be a pólyapárnába kötve.

11 8 Betakarták egy kisdunnáwal. Azokban a falvakban, ahol a pólyát vánkusxxak nevezték, ott ezt hívták dunnikának. A legöregebbek hallomásból úgy emlékeznek, hogy valamikor nem készítettek külön kisdunnát, hanem egy háziszőttes huzatú fejelt használtak erre, amelyik nem volt olyan erősen megtömve tollal. A saját gyakorlatukból azonban már nagyobb méretű, színes kanavász, később zefír huzatú dunnát emlegetnek. Két huzat elég volt erre, csakúgy, mint a kispárnára. Ezek nem piszkolódtak olyan nagyon. A kisdunna fölött a gyereket még külön a bölcsőbe is lekötözték, nehogy kiessen. Ehhez szintén szatyingot, szőrmadzagot használtak, a rácsok adta nyíláson húzva át egyik oldalról a másikra. Nyáron a gyermek fejénél egy vesszőt kávaként keresztbe hajlítottak, s letakarták. Volt, aki külön méterszer méteres terítőfélét készített erre a célra, valamilyen fehér vagy fehér alapon mintás mosóanyagból. Balassagyarmattól nyugatra, ahol az asszonyok hímzett gyolcs fejkendőket, utóbb ehelyett un. tilang kendőket viseltek, ezekből használt az anya.

11 9 Kettő volt belőle, hogy váltani tudják, ha elpiszkolódott. Funkciójaként kizárólag azt jelölik meg, hogy a legyek ne férjenek az aprósághoz, korábban esetleg a szemmelverés megelőzésére is alkalmasnak tarthatták.

120 A bölcsőt az anya fekhelyének közelében helyezték el.

121 Volt, hogy éjjel kinyújtott lábával ringatta az asszony, gyakoribb azonban, hogy egy madzagot kötött a bölcsőhöz, s annál fogva mozgatta.

1 21 '

a Nappal lábbal taposták, azaz a talpánál hajtották lábbal. Ilyenkor a házon belül valamelyest változtathatták a bölcső helyét, hogy az anya, nagyanya közben végezhesse a dolgát. Felügyelet nélkül ugyanis hosszabb időre nem szívesen hagyták a gyermeket. Mindenütt tudnak olyan esetekről, hogy a gyermek feje a rács közé szorult, vagy a lekötő madzagba gabalyodott bele