Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Bölcső, altatás

és megfulladt. — Általánosan ismert hiedelem, hogy üresen nem szabad ringatni a bölcsőt. A magyarázatban azonban már bizonytalanok. Egyesek szerint megbetegszik a gyermek, mások úgy vélik, hogy halálát is okozhatta. Legtöbben azonban csak megszokásból tartották be még a két vüágháború között is. Itt szólok a gyermek éjszakai nyugalmát célzó szokásokról. Már láttuk, hogy ennek érdekében nem öntötték ki este a fürdővizét, nem hagyták kint száradni a gyermekholmit, a házhoz érkező látogatót feltétlenül leültették. Egyébként naplemente után jött vendégnek, különösen, ha maga is szoptatós asszony volt, nem örültek, attól féltek, álomé/ gyütt. Többé-kevésbé még élt a 30-as évekig azon hiedelem, amely szerint, ha naplemente után kiadnak valamit a házból, azzal kiadják a kisgyermek álmát.

122 A tiltás olyan formában is megfogalmazódott, hogy kisgyermekes háztól napszáUtá után nem szabad semmit kölcsönkérni. Az álomlopás szokására azonban már csak a legidősebbek emlékeznek. Az álmatlan apróság valamelyik hozzátartozója kilopakodott a disznóólhoz, s az alvó jószág alól óvatosan kihúzott szalma főzetében fürösztötték meg a gyermeket. Ha azonban a disznó felébredt, hatástalanná vált a szalma. Ilyenkor később újra próbálkoztak (örhalom).

12 3 Valószínűleg a szemmelverés képzete is befolyásolta azt a hiedelmet, hogy nem jó, ha egyéves koráig a csecsemővel sokat járkál házon kívül az anya, mert széthurcolja az álmát. A fiatalabbak már racionálisabb magyarázatokat fűznek hozzá: Ez igaz is vót, mán nem azéf, hogy babona. Mef akkor nem vót az a megszokott rendje, meg csend, meg nyugalom neki.

124 — Vidékünkön is ismeretes mondás, hogy ha a csecsemő álmában nevet, AZ angyalát látja. Voltak tapasztalaton alapuló, racionálisabb eljárások is. Vidékünkön szintén általános volt a cumi (cucli, gyugó) használata. Kenyeret, esetleg zsemlét összerágott az anya, kiköpvén megcukrozta, s egy kis rongyba belekötötte cérnával. Megnyomkodta, hogy laposabb legyen, s a nyűgösködő apróság szájába dugta. Ettől elhallgatott, s ha nem volt komolyabb oka a sírásra, el is aludt. A 30-as évektől a módosabbaknál a patikában vett gumicucli fokozatosan háttérbe szorította, de még az 50-es években sem ritka, hogy a gyermekre felügyelő nagyanya a régi módszerhez folyamodott. Ugyancsak hozzávetőlegesen az 50-es évekig a legtöbb kisgyermekes háznál tartottak otthon szárított mákhajat. Mindössze arra ügyeltek, ne legyen erős a főzet, mert a túladagolásból fakadó szomorú példák mindenütt ismertek.

125 Ezen eljáráshoz kényszerűségből gyakran napközben is folyamodtak, hogy az anyát munkájában ne tartsa fel a csecsemő.