Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Bölcső, altatás

Télen, ha vitték valahová a csecsemőt, még egy berliner kendőbe is becsavarták.

109 — Ugyancsak amikor kivitték a portáról a párnába kötött gyermeket, az arcára szemire valót terítettek, amelyet már a keresztelő kelengye leírásánál említettem. Sok helyen azonban nem volt erre külön alkalmatosság, megtette az anyának egy zsebkendője is. Funkciójaként azt jelölik meg, hogy legyek ellen volt, feltételezhető azonban egy korábbi, szemmelverést távoltartó cél is. Nehéz meghatározni, hogy meddig volt vánkusba kötve a csecsemő. Függött attól, milyen fejlett volt, de attól is, mennyire értek rá vele foglalkozni. Hiszen addig volt a legkevesebb gond rá, ameddig pólyázták. Előfordult, hogy már háromhónapos gyermeket is kivettek a pólyából, tipikusabbnak azonban a hathónapos kort kell tekintenünk.

110 S miután nappal már ülőkében volt, csúszkált a földön, éjszakára ismét belekötötték a dunnikába, s csak amikor már járt, akkor hagyták végleg el. Ez utóbbi ugyancsak a gyermek fejlődése mértékének függvénye volt. Bölcső, altatás Láttuk, hogy keresztelésig, néhány adat szerint az avatásig, a csecsemő helye anyja mellett volt az ágyban. Utána került bölcsőbe.

111 A teknőbölcső használatáról csak halvány emlékeket találtam.

112 Halásziban 1880 körül még módos házaknál is előfordult, a század végén azonban már csak néhány sokgyermekes, szegény családban. Másutt általában annyit sikerült kideríteni, hogy a legidősebb adatközlők sem használták már, legfeljebb az előző generációtól hallottak erről.

113 A teknőbe szalmát tettek, azt fedték egy nagy pelenkával, úgy került bele a végigfáshzott csecsemő, s egy kisdunnával betakarták. Ha útban volt az apróság, teknőstül betolták az ágy alá, vagy feltették az ágy végébe. „Emlékezek, hogy még régen beletették egy mosóteknőbe, oszt betolták az ágy alá. Vagy az ágy végébe dobták. Beszélték. Hallottam eztet is, hogy a gyerek éjszakára be lett tolva az ágy alá, oszt csak nem értették az anyjáék. mér' kezd el rögtön sikítani, mikor máskor csendben van. Hát egyszer meggyújtják a lámpát, hogy megnézzék, hát tele vót a gyerek poloskával. Azok meg amíg világos vót, nem csípték, csak amikor a lámpát eló'tották. Úgy aztán kiszedték a gyereket, a teknőbe meg petróleumot tettek, azt meggyú'tották, oszt úgy