Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Pólyázás

Másik változat az volt, hogy már csak derékig csavarták be az ingbe öltöztetett gyermeket, így napközben is tisztába tették (Ipolyfödémes). Véleményem szerint részben e gyakorlat szívósságát kell keresnünk amögött is, hogy a csecsemő köldökének pólyázását sokan nyújtották 4-5 hónapos korig is, s a köldökpólya segítségével gyakran a csecsemő kezeit is leszorították a farocskája alá. Kérdésemre, hogy a köldök leszáradása után mi szükség volt a pólyázásra,

1 0 1 többen úgy indokolják: hogy ne ferdüljön el a dereka, ne legyen csípőficamos, akkor nem rántja meg a derekát.

102 A köldökpólya {púpruha, púpkötő, pólya) egyébként ugyancsak tenyérnyi széles, 1 — 1,5 méter hosszú, de sifonból készült csík volt, aminek vége a megkötést megkönnyebbítendő, szatyingban végződött. 2—3 darabot készítettek belőle a gyermeknek. Itt jegyzem meg: hosszú ideig idegenkedtek attól, hogy a csecsemő keze szabadon legyen,legalább a pólyapárnába szorosan mellépólyáztak. ,,Mindig úgy vót pólyázva, hogy a kezi mellette. Ügy meszszokta, hogy mikor mán nem is vót a dunnikában, ahogy lefektettem, a kézit maga mellé tette. Ugy jobban pihen, meg nem kaparja össze magát" (Hegedűsné Fábián Angéla, sz. 1901., örhalom). A pólyapár na négyzetes formájú volt, valamivel kisebb, mint az ágyban használt párnák,

103 s kevésbé tömték meg tollal, hogy könnyebben tudják a gyermeket belecsavarni. Neve Nagyoroszitól Balassagyarmatig vánkus~vánkuska, innen keletredunnika, majd Litkén, Ipolytarnócon a dunnika mellett ismét előfordul a vánkus, de ritkábban.

1 04 A 40-es évektől terjedő, ma is használatos szabvány pólyától (hosszúvánkus, hosszúpólya)

105 megkülönböztetendő, az alábbi terminológiák használatosak: sarkos-pólya (Örhalom, Csesztve), csücskös-pólya (Ludányhalászi), négysarkos-párna (Csesztve), négysarkos-vánkus (Patak, Dejtár), háromcsücskü -vánkus (Ipolyvece), becsavaró-vánkus (Drégelypalánk).

1 06 A vánkus huzata hétköznapra piros, ritkábban kék alapon fehér csíkos, illetve kockás kanavászból készült, 1930-tól gyakoribb a piros vagy kék színnel mintázott zefir.

107 örhalomban, Hugyagon a századfordulóig kékfestőből varrták. Az ünneplő huzat anyaga általában fehér sifon vagy ugyancsak fehér alapú, keskeny kék csíkos zefir volt, ezt azonban a csecsemő fejét keretező két oldalon slingelt fodorral díszítették, sőt volt, aki a szélétől beljebb befűzős slingelt csíkot is varrt rá, s abba fehér szalagot húztak bele. Arra is van példa, hogy e sarkot a szabásnál lekerekítették. Szintén Örhalomban és Hugyagon a század elején piros alapszínű virágmintás kasmír huzatot (sávoli) használtak ünneplőre, amit hasonlóképpen slingeléssel