Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szoptatás

anyja, illetve a család gondoskodásának függvénye.

8 Ez hozzávetőlegesen addig tart, amig a gyermek meg nem tanul járni. Szoptatás Közvetlenül a szülés után nem szoptatták még a csecsemőt.

9 Ezt azonban nem az előtej ártalmasságával magyarázzák,

10 hanem azzal, hogy előbb ki kell pucolódjon a gyerek, amit a köménymagból főzött tea segít szerintük legjobban.

11 A 40-es évek végétől terjedt az orvos vagy bába tanácsára, hogy gyógyszertárból vesznek ánizsmagot, s inkább annak főzetét adják. Első gyermeknél többnyüe nem is indult meg rögtön a fiatalasszony tejelválasztása.

12 Ellenkező esetben kifejték üyenkor a tejet. Néhány adatközlő emlékszik rá, hogy az öregek szerint az ágy alá ajánlatos fejni.

13 Indokolni azonban nem tudják,

14 noha a második vüágháborü után is volt még példa rá, hogy megszokásból eszerint cselekedtek (Litke, Ludányhalászi). Szórványosan van adat arra is, hogy valamikor az öregmamival, nagyobb gyerekkel kiszopatták a colostrumot (örhalom, Érsekvadkert). A 40-es évektől, mihelyt tudott szoptatni az asszony, hagyták, hadd etessen. Egyébként, ha még nem is jött tejre az anya, a csecsemőt odaadták neki: Csak hadd szíjjá. Maf kiszíjja addig a csécsit. Az első világháborút követően azonban már inkább patikából beszerzett szívógumit használtak,

1 5 hogy kijöjjön a feji a csecsnek, azaz, a szoptatásra alkalmassá tegyék az emlőket.

16 A szoptatást illetően vidékünkön sem volt a hagyomány szerint semmi rendszer, legfeljebb csak kényszerűségből. Akár éjjel, akár nappal a csecsemő felsírt, nyugtalan volt, megszoptatta az anyja. Nem feltétlenül azért, mert éhesnek vélték, hanem így könnyebben elaludt, nem zavart senkit. „Ha siratott a gyerek, megszoptatták. Éjszaka is szoptattak. .Add neki oda, gyugd be a száját, majd elalszik rajta! ' - Könnyebb vót, mer' ugye akkor se' termosz nem vót, se' gáztűzhely, hogy gyorsan a teát megkészítse" (Kmettiné Mitasz Rozália, sz. 1934., Ipolyvece). * Az sem számított, mennyit szopik a gyermek. Ameddig jólesett neki. Ha kevésnek ítélték is a felvett táplálékot, nem bajlódtak vele tovább. Amikor a menyecskének mennie kellett a mezőre, reggel, este szoptatott, s napközben a nagyanya adott a gyermeknek egy kis teát. Első időben, vagy