Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szoptatás

ha a határ közeleső részén dolgoztak, délben hazaszaladt az anya. Ahol egyszerre több apró gyermek is volt a nagycsaládban, megegyeztek, hogy a legutóbb szült menyecske otthon marad, s szükség esetén sógornői gyermekeit is megszoptatta. Módos gazdacsaládoknál ilyen esetben volt rá példa, hogy délben az após kocsival kivitte a csecsemőket, szoptassa meg őket az anyjuk (Ludányhalászi). Igyekeztek azonban mielőbb főtt ételre is rászoktatni a gyermeket, hogy a reggeli és esti szoptatás elég legyen.

1 7 Ha más megoldás nem volt, s a szülőktől külön élő házaspároknál ez nyüvánvaló, vitték magukkal a csecsemőt a mezőre. Amikor a munka haladtával közelébe ért az anyja a föld szélén, megszoptatta a síró apróságot. Régen nem sokat adtak a hygiénére. Legfeljebb olyan fiatalasszony mosta meg emlőit szoptatás előtt, akinek túl bőven volt teje, s magától is el-ehndult.

1 8 Egyébként legfeljebb ha szemmel látható szennyeződés volt a meUükön, megnyálazták az ujjukat, s azzal letörölték.

1 9 A nagy többség a szoptatási időszakban sem váltott sűrűbben fehérneműt. „Ügy jártak, mint máskor. Csak hát aki adott rája, az gyakrabban váltott inget. Én vót úgy, hogy hatszor is váltottam (egy nap). Mer' nagyon sok tejem vót. De vót olyan, akinek kérges vót az inge a tejtől. A szagtól meg alig lehetett elmenni mellette. Akinek nem vót sok teji, annak ugye nem vót muszáj" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). Lényeges változás ezen a téren csak a 60-as évektől következett be. Amíg az anya gyermekágyat feküdt, többnyüe fekve szoptatott. Az öregek figyelmeztették azonban a menyecskét annak veszélyére, hogy közben őket is emyomhatja az álom, s mindenütt tudtak rá példát, hogy így megfulladt a csecsemő. Ezért, ha éjszaka odavették magukhoz szoptatni, akkor is inkább felültek az ágy szélén. A legidősebb generációnál azonban még általános gyakorlat az volt, hogy nappal, éjjel egyaránt, fölé hajoltak a bölcsőben a csecsemőnek, fél karjukkal a bölcső oldalára támaszkodtak, s úgy táplálták gyermeküket.

20 Ezt praktikusabbnak tartották, mondván, hogy legtöbbször a gyermek el is aludt a csöcsón.

21 A két vüágháború között már mind általánosabb, hogy lócára, székre ülve, a háttámlának dűlve szoptatott az asszony, s egy gyalogszéket is tett a lába alá, így kényelmesebben elhelyezkedhetett.

22 Az anyatej bőséges biztosítása érdekében mindenütt azt tartják, hogy ilyenkor sok folyadékot kell fogyasztani az asszonynak. A fiatalabbak általában a tejet ítélik a legjobbnak, s említik a sört is, ami természetesen csak a módos családoknál került. Az idősebb generációnál a rántottleves, köménymagos leves, ritkábban krumplileves volt általános. Jobb híján