Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Komák kapcsolata

család más, legidősebb férfitagja emelje fel (Szendrey Zs., 1929/a. 194-195.), továbbá Kistelekről van adat arra, hogy az ezt követően bölcsőbe tett gyermekre a nagyapja ráborította a kalapját (Felföldi L., 1976.426.). Kresz M. megállapítja, hogy Nyárszón az apai elismerésre utaló szokást egyáltalaán nem ismernek (Kresz M., 1960. 225.). - Nyilvánvalóan a különböző másodlagos magyarázatokkal kísért hasonló forma az apai elismerés szokásának általános elterjedtségét bizonyítja, az időbeliség kérdését azonban óvatosabban kell kezelni. 88. Láttuk, hogy ezen a napon még nem feltétlenül vitt a komaasszony ennivalót a folyamatos ételhordás keretében, ületve csak délben hozta el külön. 89. Ez utóbbit csak a később részletesen ismertetendő Bj típusú változatra használják, esetenként szándékosan hangsúlyozva ezzel az egyszerűbb formáktól való különbséget. Hasonlóan értelmezhető Reguly A. és Farkas P. adata is (Reguly A., 1975. 103., FarkasP., 1911. 154.). 90. A körülírások elkerülése, ületve az egyértelműség érdekében a bemutatás során a népnyelvi keresztelés - keresztelő megkülönböztetést használom. Tekintettel arra, hogy e szavak kevésbé megkötött értelemben a mai köznyelvben is használatosak, aláhúzással utalok az adott esetben konkrét tartalomra. - A poszrik ~proszlik terminológia használatát - ismét csak a félreértések elkerülése végett - mellőzöm e kérdéskör tárgyalásakor. 91. Hasonló gyakorlat volt pl. Nyárszón is: ha kisebb keresztelőt tartottak, nem mentek a templom után haza a komák, hanem mindjárt a kereszteiős háznál gyülekeztek (KreszM., 1960. 231.). 92. Legfeljebb akkor főztek levest, vagyis adtak ezáltal ebédet, ha más faluba valók voltak a komáék, s nem érhettek már haza délre. 93. Patakon mást értettek bodag alatt:£z olyan kelett tészta vót. Elnyú'tottuk, felvágtuk kockára. Lekvártot vagy túrót, diót a közepibe, oszt úgy a sarkára visszahajtani. A tetejit megkentük tojással (Vargáné Mák Erzsébet, sz. 1903.). 94. Észak-magyarországi vonatkozásban a szakirodalomból több olyan adatot ismerünk, miszerint a keresztelői lakomán csak nők voltak jelen (Pintér S., 1891. 98., Istvánffy Gy., 1896. 173., Szendrey Á., 1938. 297., Herkely K., 1939. 27. - Régi gyakorlatként említi Fülöp L., 1969. 15.). Gyűjtéseim ezt nem támasztják alá. - A gyermekek egymásutánisága szerint egyszerűsödött ugyan a keresztelő, s - mint majd kitérek rá — egyre szűkebb a résztvevők köre. Azonban olyanféle szabályszerűség nem mutatható ki, mint pl. Kocson, ahol csak az első gyermek keresztelőjén vettek részt férfiak, s ezért azt férfikeresztelőnek, is nevezték (Fél E., 1941/a. 91.). 95. Végleges kifizetésére ilyen esetekben csak avatáskor került sor, hiszen még közel egy, illetve két hétig járt gondozni a fekvőt és a csecsemőt. Viszont valamelyik a keresztszülők közül üyenkor, minden különösebb formaság nélkül a háziasszony