Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

BEVEZETÉS

Kiegészítésképpen szükségesnek érzem, hogy pusztán az utalás szintjén, némi kitekintést tegyünk a rokontudományok felé. Tudománytörténeti okokban gyökerezik, hogy a kapcsolat legkorábbi a nyelvtudománnyal. A Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr folyóiratok

1 98 első évfolyamaiktól kezdve tartalmaznak elszórt hiedelem- és szokásadatokat, amelyek az adott, születés körüli hagyomány földrajzi elterjedtségének regisztrálásához nyújtanak segítséget. A nyelvtörténeti emlékek közlése,a szófejtések pedig az eredetkérdések vizsgálatához szolgálnak adalékokkal. Pl. Mészáros Gyula a keresztelői lakoma alföldi csök terminológiáját veti alapos vizsgálatnak alá, török és finnugor párhuzamok tükrében.

1 99 Baros Gyula a garasos koma és bocskorpénz terminológiák értelmezésével egyben néprajzi szempontból is figyelemre méltó, pontos leírását adja e műrokonsági formával járó, keresztelői kötelezettségeknek, illetve a bába adománygyűjtő szokásának Sajókaza környékéről.

200 Az idevonatkozó alapvető kézikönyveken túl említem azokat a munkákat, amelyek egy-egy vidék nyelvjárásából az emberre, az emberi élet bizonyos szakaszaira vonatkozó népnyelvi kifelyezéseket adják közre. Csokány Pál hódmezővásárhelyi anyagának témánkhoz kapcsolódó részletei mellett,

201 figyelemre méltó Csete Balázs publikációja, amelyben a jászkíséri gyermek életét kíséri végig ilyenformán a születéstől házasságáig, s közben esetenként a kapcsolódó szokásokról, hiedelmekről, közösségi felfogásmódról is tájékoztat.

202 Hasznos tanulságokkal jár a regionális tájszótárak alapos áttanulmányozása, mivel a kérdéskörünkhöz tartozó szavak, kifejezések értelmezése a szerző kellő néprajzi tájékozottsága esetén — egyben a hiedelem, szokás pontos, lényegretörő leírása is. Ez jellemzi Csüry Bálint, Bálint Sándor és Penavin Olga munkáit.

2 0 3 — A keresztnévadás gyakorlatának sajátosságai, az etéren mutatkozó divatjelenségek iránt utóbbi időben különösen megnőtt az érdeklődés. Mutatja ezt az 1969-es névtudományi konferencia anyaga,

204 továbbá az idevonatkozó történeti vagy jelenkutatások publikációinak nagy száma, hogy csak az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékének „Magyar Névtani Dolgozatok" és ,,Magyar Személynévi Adattárak" sorozataira utaljak. E kutatási irány annyiban érintkezik témánkkal, amennyiben a parasztság névadási gyakorlaltát érinti. Ezen belül módszertanilag azok a munkák értékesek számunkra, amelyek figyelembe veszik, illetve feltárják a névdivat jelenségeinek hátterében meghúzódó, részben társadalmi, részben hiedelmi gyökerű, hagyományos névadási szokásokat, azok alakulását. Ilyen tekintetben mindmáig alapvető Lőrincze Lajos áttekintése a volt bukovinai