Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

BEVEZETÉS

székelyek névadási szokásairól, amelyben foglalkozik a névmágia körébe tartozó névcsere, óvónevek kérdéseivel is.

205

. A néprajzi beágyazottság fontosságára figyelmeztet Csalog Zsolt és Mándoki László is, a falusi keresztnévadás divatjelenségeit vizsgálván.

206 Említem továbbá Szilágyi Miklós mezőberényi kutatását, amelynek során a névadási jelenségekből következtet a mezőváros magyar, német, szlovák etnikumának elkülönülésére.

207 A másik említendő rokontudomány az orvostörténet. Magyary Kossá Gyula nagyszabású, átfogó munkája

208 hatalmas anyagot hozott felszínre, amelyben természetesen megtaláljuk a szülészetre, csecsemőgondozásra vonatkozó emlékeket is. Az idevonatkozó anyag az utóbbi években, elsősorban az Orvostörténeti Közleményekben napvilágot látó publikációk révén, tovább bővült. Schram Ferenc a Széchenyi Könyvtár kéziratos anyaga alapján ad közre nagyszámú, XVII-XVIII. századi adatot a laikus nőgyógyászat, szülészet köréből,

209 Friedrich Ildikó pedig a szülés, csecsemőápolás, gyermeknevelés szempontjából vizsgálta meg a XVIII. század magyar nyelvű, tanító-ismeretterjesztő jellegű kiadványait.

210 A fennmaradt nagyszámú bábakönyv,

211 a bábaság, szülészet magyarországi múltjára vonatkozó gazdag orvostörténeti irodalom

212 összevetése a recens néprajzi anyaggal izgalmas, bár korántsem könnyű feladat lenne. Ki kell emelnünk Berndorf er Alfréd tanulmányát, a veleszületett rendellenességekkel kapcsolatos vélekedések, imponáló anyagismereten alapuló, kultúrtörténeti áttekintését,

213 valamint Seregély György és Szentgyörgyi István hasonló elmélyültségű kutatásait az abortivumok, anticoncipiensek történeti alakulásának problámaköréről.

214 Részint az orvostörténet, részint a történeti demográfia, másfelől a szociográfia újabb kutatásai elsősorban a családtervezés, születésszabályozás, csecsemőhalandóság kérdéseiben a népnjzi anyag gazdasági, társadalmi, közegészségügyi hátterének megvilágítását segítik történeti vonatkozásban, illetve a hagyományok alakulásának, részbeni továbbélésének szempontjából. Az idevonatkozó munkák akár válogatott felsorolása is már messzire vezetne. Mindössze egy egész más jellegű érintkezésre utalnék még csak, nevezetesen László Gyula ,JK honfoglaló magyar nép élete" című munkája kapcsán, amelyben a szerző a régészeti kutatásokat a társtudományok — köztük a néprajz - eredményeinek felhasználásával értékeli. Külön fejezetet szentel a születés (fogantatás, terhesség, születés, névadás) kérdéskörének,

2 15 de ezen túl is sok vonatkozásban érint témánkhoz kapcsolódó