Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Komák kapcsolata

jegyzem, hogy nagy tárcsái adat szerint még a keresztanya e szertartás alkalmával viselt ruhájának színe is a gyermek nemétől függött Uyenformán. Sajnos a szokást a szerzők időben nem határolják be (Molnár L.-Hajdú M., 1974. 156.). - Somogyban régen más színeknek volt üyen megkülönböztető szerepe: a bepólyázott kisfiút piros, kislányt fehér kendővel borították le (Gönczi F., 1937. 79., 80.). 75. Országosan megoszlanak az adatok arra nézve, hogy a keresztapa részt vesz-e a szertartáson, vagy sem. Úgy tűnik, ez kapcsolatban áll a vallással. Tény, hogy a XVIII. századi evangélikus keresztelőábrázoláson szerepelnek a komák (Manga J., 1969. 158.), a szentesi református egyházi krónika XVIII. századi szövegrészlete szerint a keresztapa tartotta a keresztelő tálat (FilepA., 1971.123.). 76. Vidékünkön nem volt szokás, hogy a fiúgyermeket a keresztapa vitte volna (vö.TóthF., 1975.144.). 77. A cselédek a pusztákról, majorokból szintén kocsin mentek be a faluba, Balassagyarmatra (ld. még Zólyomi /., 1980. 263.). 78. Túrán ezért külön díjazás is járt a bábának (Schram F., 1972. 101.). Ez területünkön nem volt szokás. 79. Pénzen kívül más ajándékot nem adtak a papnak (vö. Jankó J., 1892. 133., Dörfler F., 1893. 213-214., Elekes S., 1895. 49., Kresz M., 1960. 231., Schram F., 1968. 686., BeckZ., 1975.503.). 80. Nyáry A. ismerteti a szokást a palócoktól, szerinte azonban ez nem volt kötelező, csak tehetősebb keresztanya tett így (Nyáry A., 1931. 171.). - Elgondolkoztató, hogy egyébként Magyarország területén mindössze a tótkomlósi, békéscsabai, csanádalberti, szarvasi szlovákoktól ismerjük e szokást (Horváthová, E., 1970/a. 125., Krupa A., 1973. 193-194., 1974. 95-96.,Manga J., 1974. 10.), továbbá Békésszentandrásról (Szendrey Zs., 1929/a. 195.), ahol szintén jelentős szlovák betelepítéssel kell számolnunk. A szlovákiai szakirodalomból viszont általános elterjedtségre következtethetünk (Cajánková, E., 1956. 451., Mjartan, J., 1974. 81., Horváthová, E., 1974. 249., 1975.990.). 81. Az elnevezés Balassagyarmattól nyugatra ismeretes, ahol a pólya neve vánkus ~ vánkuska. Másutt nincs rá konkrét terminológia. 82. összevetésül érdemes utalni arra, hogy Örsi J. ugyanezen időszakra vonatkozó karcagi kutatásai szerint az aranypénz, iüetve arany fülbevaló ajándékozása hagyományos, régi gyakorlatot jelent, s kiegészítésül még bölcsőt, továbbá a lakomához birkát, bort adtak (ÖrsiJ., 1974. 357.). Vidékünkön a keresztelői ebédhez való hozzájárulás is jóval szerényebb volt, bölcső ajándékozására egyáltalán nincs példa. A recens anyagban nem találtam nyomát annak, hogy a hagyományos gyakorlat szerint a keresztanya ruhafélével ajándékozta volna meg üyenkor az újszülöttet (vö. Garády, 1854. 30.)