Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Komák kapcsolata

47. Vö. földi keresztség (tfagyJ., 1892.6S.),szárazpaszita (BeckZ., 1975.502.), bábokörösztség (Jung K., 1978. 46.). 48. A bába által végzett szükségkeresztelés szokására irányuló igény szívósságát támasztja alá, hogy a balassagyarmati kórház újszülött osztályán máig hallgatólagos gyakorlat, miszerint a vidéki szülők, nagyszülők kérésére a kritikus állapotba jutott csecsemőket a nővérek üyenformán megkeresztelik. Adódott erre példa önként is az idősebb nővérek körében. 49. Ld. részletesen a csecsemőkorról szóló fejezetben. 50A nemtudomka, nem-vagy, szemét típusú nevek nyomára nem akadtam (vö. Kálmány L., 1885. 19., Dörfler F., 1893. 212., Lőrincze L., 1948.38.). 51. Itt is nyilvánvalóan érvényes Pócs É. nógrádsipeki tapasztalataihoz fűzött megállapítása: „A személytelen rontó lény a szájhagyományban konkretizálódhat boszorkányként" (Pócs É., 1980. 325.). 52. Ld. még Varga R., 1910. 115., Farkas P., 1911.153., 164. 53. Vö. Istvánffy Gy., 1890. 298., 54. Az elváltás és visszaváltás mikéntjére Nógrádsipeken is csak memoratok, hiedelemmondák formájában talált adatot Pócs É., 1980. 326., 649. 55. Istvánffy Gy., 1890. 298., Farkas P., 1911. 153. 56. Pócs É. nógrádsipeki tanulmányában az idevonatkozó védekező, óvó eljárásokat egyértelműen szimáció-kiindulásúnak tartja (PócsÉ., 1980. 325-326). 57. Az elváltás és szemmelverés eUeni védekezést célzó szokások összemosódását tapasztalta a gombosi recens anyagban Jung K., 1978.45. 58. Ld. még Varga R., 1910. 116. 59. Ld. még Varga R., 1910. 115-116., Fartas P., 1911.153. 60. PMNA: 134. 61. PMNA: 242. 62. Országosan valószínűnek tartom ezt. Ugyanis annak, hogy a régebbi anyagközlések inkább vasárnap tartott keresztelőket említenek, logikailag ellentmond ugyanezen publikációk nagy számú adata a 2-3 napra történő keresztelés általános voltáról. Más oldalról: valószínű, hogy az elsőszülöttek lehetőleg vasárnapig halasztott, ünnepélyesebb keretek között lezajló keresztelője inkább felkeltette e gyűjtők érdeklődését. - Láttuk, hogy Pápai K. is különbséget tesz a múlt század végén a Karancsvidéken hétköznapi és vasárnapi keresztelő között (Pápai K., 1891. 237.). 63. Az agendák is rögzítenek a korábbi századokból idevonatkozó szabályokat (ld. Schram F., 1957. 135.). 64. Pl. az említett drégelypalánki pap ilyenkor egyszerre végzi el a szertartást valamennyi gyermeken. Fokozza az ünnepélyességet a külön harangszó, nagy vüágítás, orgona, az alkalomra írt szentbeszéd. Az ilyen változtatások általában a pap egyéni