Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
KERESZTELŐ - Komák kapcsolata
málá sa után hívhattak keresztanyának, katolikusoknál a hagyományos nagylánnyáválás volt a kritérium. 34. Az a hiedelem ismeretlen, amely szerint ilyen esetben meghiúsul a házasságkötés (vö. LubyM., 1935. 149.). 35. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy kifejezetten összeboronálási szándék vezette ilyenkor a krválasztókat (vö.Ruitz I., 1965-1966. 98.). 36. Kevés az idevonatkozó összehasonlító adat. Nyárszón a nálunk tapasztaltakkal azonos gyakorlat volt (Kresz M., 1960. 229.). Ürményházán a leány-keresztanya mellé nem hívtak senkit (Tóth F., 1975. 144.). 37. Mindössze arra találtam néhány példát, hogy a gyermek majdani lakodalmán násznagynak item a keresztanya későbbi férjét hívták, hanem azt a férfit, aki a keresztelésen vett részt keresztapaként. 38. Hasonlót tapasztalt 3—4 gyermek születése esetén Nyárszón Kresz M., 1960. 229. 39. Mint már szó volt róla, a törvénytelen gyermek keresztanyja is a közvetlen rokonságból került ki. 40. A cselédek körében ezt Zólyomi már a két világháború között általánosnak tartja, s fő indokként azt találta, hogy a gyermek elsőáldozásakor, illetve lakodalmán szokásos megajándékozása túl nagy terhet rótt volna a komaasszonyra a sokgyermekes családoknál (Zólyomi /., 1980.262-263.).- Ugyancsak új gyakorlatnak tartja a gyermekenként más keresztszülőpár választását Karcagon Örsi J., 1974. 356. (a Néprajzi Atlasz Karcagra vonatkozó adata ennek ugyan ellentmond vö. Morvay /., 1967. 29.), Gomboson JungK., 1978.49. 41. Ld. mégCsáky K., 1979. 54. 42. EUentétes megfogalmazásban ismerik a hiedelmet Gomboson: ha a leány leánygyermeket keresztel, nem sikerül neki jól férjhezmenni (JungK., 1978. 50.). 43. Ez nyilván összefügg vidékünkön a társadalmi differenciáltság kisebb mértékével, s azzal a felfogással, amely elítéli túl nagy gazdasági, társadalmi különbözőség esetén a komaválasztást. Az alföldi mezővárosokban a felkérés kölcsönösségét már kevésbé következetesen tartották be századunkban (vö. Örsi J., 1974. 356—357., FelföldiL.,.1976. 426.). 44. Ez összhangban állt a korábbi egyházi előírásokkal: 1675-től zsinati határozat írja elő, hogy aki 10 napon belül nem gondoskodik gyermeke megkereszteléséről, kiközösíttetéssel bűnhődik (ld. Schram F., 1968. 684.). 45. Vidékünkre vonatkozólag ld. még Farkas P., 1911. 154. - Egyébként ezen országos gyakorlat felbomlására csak századunk közepe tájától van adat. (vö. Kresz M., 1960. 228.). 46. E vallási indoklás elsődlegességére u tal még Nyáry A., 1931. 171.
