Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
KERESZTELŐ - Komák kapcsolata
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy abban az esetben volt szorosabb a kapcsolat a komák között, ha ifjúkori barátot választottak keresztszülőknek. Ahol a tiszteletre hivatkozva gazdagabb komát hívtak, ott kevésbé tartottak össze. 165 Előfordult, hogy nagyobb munkák esetén elment a szegényebb koma segíteni, de a napszám ugyanúgy járt neki is, mint a többieknek. Ha nem fogadta volna el, legközelebb az illető gazda kocsival kisegítette, vagy valamÜyen más formában honorálta ezt. Náluk inkább a gyermekek ülendő megajándékozására terjedt ki csak a komasági kapcsolat. Ezt nagyon komolyan vették, s ha a szegényebb komaasszony nem is tudta ugyanúgy viszonozni az ajándékot, akkor is kitettek magukért. „Vót, hogy hajasbabát, ostort is vittem. De vissza soh'se' kaptam. Mer' olyan hülye zsellérnép vót. De édesanyám csak mondta: Vigye' neki, hattudja, hogy köll!" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). Legtöbbször azonban a kedvezőtlenebb anyagi helyzetű komaasszony bármüyen erőfeszítésre hajlandó volt, nehogy megszólják. „Nékem jó komasszonyotn vót. Szegények vótak, mégse akart adós maradni. Nekem csak egy lyányka vót, neki meg négy, oszt mind meg akarta venni, amit én a négyre adtam. Húsvétra arany fülbevalót, gyűrűt, aranyláncot, aztán amikor mán nagyobb vót, hozta azokat a jeles kendőket" (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908., örhalom). Természetesen a gazdasági különbözőség mellett is voltak jó komák, akik éppen úgy segítették egymást, mint az azonos helyzetűek. Legsűrűbben a gyermekszületést követő időszakban mentek látogatóba egymáshoz a komák olyan értelemben, hogy rendesebben felöltöztek és a háziak megkínálták a vendégeket. A komaasszony ételhordása mellett a koma is be-benézett a fekvőhöz esténként, dologidőben inkább csak ünnepnapon egy üveg borral, pálinkával. Az avatás után már ritkult az üyen jellegű látogatás. ,,Az az igazság, hogyúgy vendégdégbe mennyi, ahogy a mostanyiak értik, az csak a disznóölés vót, meg mondjuk újév napján, húsvétvasárnap vagy pünkösdkor" (Drajkóné Zábrádi Margit, sz. 1916., Drégelypalánk). A férfiak még inkább összejöttek a kocsmában, ilyenkor fizettek egymásnak. Találkozási alkalom azonban bőven akadt. Különösen ha közel laktak, naponta többször is átszaladtak egymáshoz az asszonyok ezt-azt kölcsönkérni, vagy ételt, gyümölcsöt vittek kóstolóba. Mise, htánia után, vagy a kapuban, utcán, boltban gyakran elbeszélgettek, ha másra nem volt idő, legalább sietősön váltottak néhány szót. Ma rendszeresebbek a vendégségek, szombaton, vasárnap gyakran meglátogatják egymást.
