Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
KERESZTELŐ - Komák kapcsolata
A komák gyermekei is pártoskodtak, vagyis összetartottak. 166 Ez azonban jóval lazább kapcsolatot jelentett, befolyásolta a személyes rokonszenv. Többnyire megvolt, hogy fiatal korukban a koma lányát a fiú többször táncoltatta. Patakon pl. ha szeretője még nem volt egyiknek sem, a legény elsőnek őt vitte el. Nem egy esetben házasság is lett belőle, vagy éppen a szülők komasági kapcsolata jelentette a döntő érvet a fiatalok párválasztásánál. ,,Mondjuk nálunk is ez vót. Ezért kerülhetett be Tóth Erzsébet (az adatközlő anyja) menyecskének a Mitaszokhoz. Mert különben vót rangosabb nála. Remenár Mari. Gazdagabb vót, meg magányos lyány is. Édesapám járt is oda. Csak aztán valamin, hogy összevesztek. Nem vót komoly (a harag), csak éppen. Nagyanyám (apai) megtudta. Meg úgy vót, hogy más szempontból meg nem örültek a magányos lyánynak, olyan menyecske keuett, aki dolgozik is. Tegyünk jót a keresztíyánnyal! - így mondta Mitasz nagyanyám. Hogy segítsenek rajta. Nem vót éppen szegény, jó közepesek vótak. De ha nem lettek vóna komák nagyanyámékkal, akkor nem. Nagyanyám (apai) oszt kézbevette a dolgot: nem sokra már hirdették is őket a templomban" (Kmettiné Mitasz Rozália, sz. 1934., Ipolyvece). Verekedések alkalmával a legény számithatott keresztapja fiaira. Ha azonban a komák nem voltak azonos gazdasági állásúak, gyermekeik is kevésbé barátkoztak. A komasági viszonynál meg keU jegyeznünk, hogy egyre nehezebb már elhatárolni, mi származik e műrokonsági kapcsolatból és mi a testvéri (unokatestvéri) viszonyból, tekintve, hogy az utóbbi 40—50 év gyakorlatában a kettő min dinkább fedi egymást. JEGYZETEK 1. Szakirodalmunk kevés támponttal szolgál e kérdésben. Somogyban általában a szülők döntöttek, de „néhol a családhoz tartozók közösen" (Gönczi F., 1937. 78.). Debrecenben az anya választott nevet a gyermeknek (Balogh I., 1973. 256.). 2. A konkrét gyakorlat kutatásának fontosságára figyelmeztet más vonatkozásban Tóth F. publikációja. Noha az ürményháziak általánosságban a naptárhoz igazodó névadást mondják jeüemzőnek, a szerző idézett adata jól illusztrálja a patrilineáris névadás több generáción keresztül nyomonkísérhető érvényesülését az elsőszülötteknél (Tóth F., 1975. 143.).
