Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

flitterrel (pillangó) és ezüst gyönggyel levant csokorban (búkor) végződik. Felül lekerekített, alul kicsit szűkülő hátlapja hozzádolgozásánál ráncosán levarrt, fehér szalag. A főkötő szélein körben, dupla hajtásokban, középen levarrott, (4 cm széles) fehér szalag szintén flitterrel, gyöngyökkel díszítve a varrás mentén. (Innen a főkötő „ráncos" megkülönböztető jelzője.) Elől két fehér szalag a megkötője. — Hátrész M: 12 cm, Sz: 10,5 cm, Sz a fejtetőn: 11 cm. - Kanyó Ferencné Vencel Teri varróasszony készítette rendelésre. Szemire való (PM: 72.13.6.5.) Lagselemből (szatén) géppel varrott kendőcske, gyári csipkével szegve. - 30x30 cm - Készítője az apai nagyanya. Dunnikahaj, pólyakötővel (PM: 73.7.7.1.1-2.) Pettyes, magában mintázott, fehér damasztból géppel varrott, négyzetes párnahuzat. Egyik oldalán nyílás, négy cérnagombbal. Ezzel áteüenben levő, lekerekített sarka mentén gyári slingelt fodor, vele párhuzamosan, beljebb, rátétszerűen rögzített, „befűzős" slingelés, amelybe fehér taftszalagot húztak. Ez utóbbiból még három szalagrózsát is varrtak rá. A pólyakötő fehér, gyári, szövött pamutszalag (tótvarrás), két végéhez ugyancsak fehér taftszalag van varrva. - 83x81 cm • slingelés Sz: 11 cm, pólyakötő H: 133 cm, Sz: 4 cm - Az újszülött anyja készítette. A bepólyázott csecsemőt anyja leggazdagosabb (legdíszesebb) selyem fejkendőjével terítették le. A kendő vízszintesen futó oldala mentén jól érvényesült a lecsüngő cifra rojt.

71 Csesztvén négyrét hajtott vállkendőt használtak Üyenformán. Az első világháború után gyűjtőterületem nyugati felében külön takarókat varrtak már e célra. Patakon, Dejtáron kék vagy rózsaszín, vékony selyemből volt egy kb. méterszer méteres darab, körben 10—12 cm széles, húzott fodorral. Efölé borították az anya fehér lyukhímzéses, gyolcs fejkendőjét,

72 aminek nüntáin átlátszott a selyem színe. A kendő a fodrot már nem fedte. Drégely paláikon az alul lévő, mosóselyem terítő csak csak simán volt beszegve. Fölé egy azonos méretű, de fodros grenadin takarót varrtak. A keresztelői készület darabjainak elkészítésére ugyanaz vonatkozik, mint a csecsemőkelengye többi részére: még terhessége idején varrta meg az asszony, illetve hozzájárult mindkét nagyanya is.

73 Legfeljebb a díszes főkötőt csináltatták féketővarróval, varróasszonnyal. - Egyébként gyűjtéseim szerint a csecsemő öltözetén a neméből fakadó kék (fiú) — rózsaszín (lány) megkülönböztetés újabb keletű. Legkorábban Nagyoroszi, Drégely palánk, Dejtár, Patak községekben jelentkezik a 20-as évektől: a főkötő szalagbefűzésénél, a pólyakötő mintájában, s a keresztelői selyemtakaróknál. Minden bizonnyal a városi