Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

korába elcserélték. De hogy ez hogy vót, nem tudom" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). „Nem jó egyedül hagyni az asszonyt (gyermekágyast) éjszakára, mer' akkor kicserélik a gyereket. Ilyeket beszéltek. Hogy ahol másik szülőasszony is van. Vagy a szomszédban. Mer' akkor kicserélik egymásét. De ez nem vót igaz. Ki adta vóna oda a magáét? Ha csúnyább is az a gyerek, csak az ő véribül van, csak azt szeretyi" (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908., örhalom). A töredékes adatokból annyi állítható össze, hogy a boszorkány, vagy sokszor nem is konkretizált ártó lény

51 az anya egészséges csecsemőjét az éj leple alatt kicserélte a maga csúnya, nyomorék gyermekével.

5 2 Előfordulnak a váltott gyerek és a táltos-, garabonciás hiedelemkör összemosódását mutató emlékek is.

53 „Kicserélték a gyereket, üyet hallottam. De mán nem emlékszek pontosan. Szóval azér' kellett rá vigyázni, mer' a sárkányok elviszik, oszt ollyan garabonciás gyijákot hoznak helyette" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). Nehéz eldönteni, hogy ezek hiedelem hagyományozódásai, vagy memoratokra, hiedelemmondákra vezethetők vissza. Az utóbbiakból még sikerült néhányat felgyűjtenem, s ezek segítségével az eháltás módjának két variációja rajzolódik ki. Egyik szerint éjjel az ablakban megjelent a boszorkány olyan, már halott asszony képében, akit a fekvő szeretett, vagy üyen személy hangján szólította a gyermekágyast, s amíg ő kiment, megtörtént a csere (Ludány, Hugyag, örhalom). ,Mikor idegyüttem Ludányba menyecskének, a szomszéd öregasszony, az beszélt így mindent. Hogy az ű anyósa, mikor gyerekágyat feküdt, egy éjjel felkelt szoptatni. Hát, ahogy kinéz az ablakon, az anyját látta elhúzódni (az ablak előtt). Nagyon megihedt, mer' akkor az anyja mán rég halott vót. Osztán hallja, hogy szólíjják. De tisztára az édesanyja hangja vót. Majd kétségbeesett szegény. De mán ki vót okosítva az asszony, oszt csak kikiáltott: Nem mének most! De gyere el hó'nap reggel sóér'! Gyere el akkor! Oszt ewót a szerencséje neki, mer' elcserélték vóna a gyerekit, ha kimegy. Akkor oszt másnap reggel gyütt hozzájuk egy asszony. Csak úgy kérni valamit. Hát awót a rosszlélek" (Nagyné Galcsik Mária, sz. 1904., Ludányhalászi). Másik változat szerint a boszorkány bejött a házba, és az alvó, vagy ellenállni gyenge anya mellől vette el a gyermeket (Hugyag, örhalom, Csesztve, Drégely palánk). „Anyósom beszélte, hogy mikor ű gyerekágyat feküdt (1888) ... Vót a faluba egy öregasszony, a Sánta Katyi. Sánta vót az asszony, mer' má' elverték a többi boszorkák. Ez a Sánta Katyi mindenütt mejjelent, ahun gyerek született. Szóval