Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

ártó hatalmak veszedelmétől is. Ugyanakkor ezt az eseményt még a kezdethez tartozónak érzik, amikor a gyermek jövője, sorsa különböző preventív és produktív eljárásokkal, előírások megtartásával befolyásolható. Más oldalról nézve, a vallási szertartás és egyéb befogadó rítusok révén az újszülöttből ekkor válik társadalmi lény: a család, a közösség, a keresztény egyház tagja. Elsőszülött esetében a keresztelés révén lép érvénybe a szülők és komák közötti műrokonsági viszony. A keresztszülői kötelezettségek sorának első alkalma éppen a keresztelés eseményéhez kapcsolódik, amit az újszülött családja vendéglátással részben mindjárt honorál. Különösen, ha az adott gyermekáldás megfelelt a szülők családtervezési elképzeléseinek, igyekeznek mindezt fokozottan ünnepélyessé tenni, a tágabb közösség bevonásával. Az ünnep egyben alkalom a szórakozásra, s a közösen elköltött vidám lakoma a rokoni, baráti kapcsolatok erősítéséhez is hozzájárul. Mindennek előrebocsátását azért láttam szükségesnek, mert idevonatkozó gyűjtött anyagom igen változatos, s a variációk csak nehezen csoportosíthatók. Ennek oka pedig elsősorban az a körülmény, hogy tárgyalt időszakunkra a hagyományos paraszti társadalom, életforma, gondolkozásmód lassúbb-gyorsabb lazulása, bomlása jellemző. Mindez a szokásegyüttes különböző tartalmi összetevőinek változását vonja maga után. A folyamatok viszont még egy üyen, viszonylag kis terület lakosságánál sem egyidejűleg és azonos formában mennek végbe. A keresztelő szokásairól tehát a recens anyag alapján hiteles képet adni csak a részletek pontos elemzésével, azok kölcsönhatását szem előtt tartva lehetséges. Az a körülmény, hogy mikor került sor a keresztelés egyházi szertartására — mint látni fogjuk — befolyásolta a szokásegyüttes formai alakulását. Az időpont kijelölésében különböző motivációk játszottak szerepet. A hagyományos gyakorlat szerint nem vártak sokáig,

44 másnap, harmadnap általában már vitték az újszülöttet a templomba.

4 s Az indoklások döntő hányada időszakunkra a keresztény vallási elképzelésekben gyökerezik, és szoros összefüggésben áll a csecsemőhalandósággal. Az elmaradott egészségügyi viszonyok mellett joggal tartottak attól, hogy az újszülött nem marad életben, tehát mielőbb igyekeztek részesíteni a keresztség szentségében. így már hitük szerint — nem pogánykénX pusztul el,

46 s lelke a mennyországba kerül, míg ellenkező esetben az a sors vár rá a túlvilágon, mint a halvaszületettekre, s földi maradványainak eltemetése is csak olymódon történhet, amint azt egy korábbi fejezetben ismertettem. Ezért nem volt ritka eset, hogy ha gyengének látszott a