Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztnévadás

nevével azonos. Az eltérő motivációt csak akkor deríthetjük fel, ha rákérdezünk, miért, ki után adták ezt a nevet a gyermeknek. A családfő neve fenntartásának szokása mögött több ok áll. Egyrészt a név továbbélése szimbolikusan jelentette a család folytonosságát. Másrészt, ha valakinek a keresztnevét kapta egy újszülött, az az illetőre nézve megtiszteltetést jelentett, s ez természetszerűleg elsőként a család fejét illette meg. Többé-kevésbé bevallottan benne foglaltatott ebben az a remény is, hogy a gazda hagyatkozás vagy válakozás esetén előnyben részesíti a róla elnevezett gyermeket. „Ebből kifolyólag, már hogy kedvezzenek a férfinak, adódott az is, hogy a nevet azt adták neki. örökölte a nevet. Például édesapáméknál is három Ferenc van. De négy vót. Nagyapám, édesapám, a bátyám, meg annak a fia. Ebből ki nem mehettek. Hogy Mitasz Ferenc fönnlegyen. A név maradjon. Erre büszke volt a paraszt mindig" (Kmettiné Mitasz Rozália, sz. 1934., Ipolyvece). Konkrét példák sora bizonyítja, milyen erősen ragaszkodtak e szokáshoz. Az így elnevezett fiúgyermek halála esetén nemegyszer a korábbi családtervezési elképzeléseiket feladva, újabb utód születésére törekedtek. Másodlagossá vált a mágikus szabály érvénye is. Már szó esett arról, hogy a két világháború között még intenzívnek tekinthető hiedelem értelmében, elhalt gyermek nevére nem tanácsos a házaspár újabb gyermekét keresztelni, mert (ti. a már halott testvér) elviszi ezt a másikat is.

5 A családfő nevét öröklő elsőszülött fiú esetében azonban eltekintettek ettől. Példaként mindössze egy humoros adalékot idézek: „Vót itt aztán egy jó eset is. Zvorákéknak hívták őket. Az első gyerek mán nagyon beteg vót, gondolták, meg fog halni. Az asszonynak meg éppen született a gyereke, hát azt is Jánosnak keresztelték. Aztán a kicsi csak jobban lett, oszt így két Zvorák János vót. Csak úgy nevezték őket: Gyün mán a dva Jano: öregebbek vótak tőlem vagy tíz évvel" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz, 1896., Csesztve). Némi szabályozottság mutatkozott még a következő fiúgyermek névadásánál is. Nagycsaládban, ha az elsőszülöttet a nagyapa után keresztelték, a második apja nevét kapta. Egymagú családban másodikként az apai nagyapa neve jött elsősorban számításba. A további gyermekeknek valamelyik elhunyt hozzátartozó nevét adták. Előfordult, hogy a tekintélyes, megbecsült elődök közül választottak, az első világháború utáni években szívesen kereszteltek valamelyik hősi halott családtag nevére. Többnyire azonban lényegtelen az illető személye, a megszokott, jóhangzásúnak tartott név iránti ragaszkodást hozzák fel fő indokként. Itt már némi tere nyílt annak, hogy melyik név tetszett a családnak. Az apán, nagyapán