Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztnévadás

kívül, élő személyről ritkán neveztek el újszülöttet. Patak, Dejtár és Nagyoroszi községekben van arra példa csupán, hogy az első vüágháború utáni időszakban a keresztapa nevét kapta valamelyik fiúgyermek. Szórványosan előfordult, hogy az uraságot, bérlőt, akinél dolgoztak, hívták keresztszülőnek, és ha elfogadta, az illető vagy felesége nevét adták a gyermeknek.

6 A lányok névadása kevésbé szabályozott.

7 Náluk a sorrendiségnek nincs különösebb szerepe. Valamelyiket nagyanyja után nevezték el, hogy melyik nagyanyja nevét részesítették előnyben, abban erős ingadozás tapasztalható. A gazdacsaládoknál az apai nagyanya, ritkán dédanya a gyakoribb,

8 vőség esetén az anyai nagyanyáé az elsőbbség. Az együtt élő családoknál ugyanis a gyermek gondozása, nevelése a gazdasszonya hárult, s az iránta való tisztelet az indíték. A kiscsalád oknál inkább az anyai nagyanya nevét választották, ami mögött az anyának a névválasztásba való nagyobb beleszólása áll. Régebben mind a két nagyanyáról elnevezett leány volt a sokgyermekes családban. Legtöbbször egy lány az anyja nevét kapta, ez az apa óhaja volt. Mint a fiúknál, itt is választottak az elhunyt rokonok nevei közül. Az említett három községben megtaláljuk a keresztszülőkről történő elnevezést is, amely régebbinek mutatkozik, mint a fiúk esetében. Ez feltehetőleg azzal függ össze, hogy a keresztanya jelentősebb szerepet játszik a keresztszülő—gyermek kapcsolatban. — Figyelmet érdemlő jelenség, hogy az egykéző gazdacsaládoknál leánygyermek esetében is éppen olyan szigorúan tartották az apai nagyszülőről történő névadás szokását, mint a fiúknál. Az ikergyermekek névadására nincs külön kialakult gyakorlat, ugyanazok a szabályszerűségek érvényesek, mint a többi gyermek esetében. A fentiekből természetszerűleg következik, hogy keresztnevek terén nem volt nagy változatosság. Nemegyszer jelentett ez problémát a névadási szokások gyűjtése során. Pl. egyik pataki adatközlőm leánya Erzsébet, s ugyanígy hívták mindkét nagyanyját, sőt a keresztanyját is. (Indoklásul viszont az apai nagyanyát hozták fel.) „Csak.az lehetett Erzsi, amelyik mán harmadik, mer* Marka, Anna vót itt mind" - emlékezett tréfásan az egyik csesztvei adatközlő. Ez azonban a hagyományos ízlés számára nem jelentett problémát, mert ha úgy tesszük fel a kérdést a legidősebb generáció tagjainak, hogy mely neveket tartanak szépnek, mi tetszik nekik, a leggyakoribb előfordulású neveket mondják, s e nevek megszokottsága az indok. Legtöbbször felsorolt nevek a következők: Istvdny, András, Feri, Jancsi, Jóska, Sándor, Imre, örzsi, Mari, Julis, Katyi,Rozi, Margit,Ilona.

9 Feltűnik aztán néhány,