Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztnévadás

KERESZTELŐ Keresztnévadás Még a gyermek megszületése előtt eldőlt, milyen névre fogják keresztelni. Sokszor terhes sem volt a menyecske, s már megegyeztek, különösen az elsőszülött keresztnevét illetően. A nagycsalád szabályai értelmében döntő szó az anyóst illette evonatkozásban. Ha a gazdának volt valami elképzelése, kikötése, feleségének mondta el, aki vagy elfogadta, vagy meggyőzte férjét saját igazáról. A családfő azonban kevéssé törődött ilyesmivel. A gazdasszony legtöbbször fiával közölte elhatározását, akinek elvben volt beleszólási joga, de ritkán élt vele. A fiatalasszony nem mondhatott ellent, legfeljebb férje révén szerezhetett érvényt elképzelésének. Természetesen mindig volt olyan jobb érzésű anyós, aki megkérdezte menyét, egyetért-e vele. Ahol a férj vőnek ment, ott a menyecske anyjának szava döntött, lévén ő a gazdasszony. Jobbára azonban csak a korábban született gyermek esetében volt jelentősége a névválasztásnak, öt-hatodiknál már kevéssé törődtek vele, ráhagyták az anyára. A volt zselléreknél, cselédeknél, akik kiscsalád formában a szülőktől külön éltek, a férj és feleség közösen állapodott meg a gyermek nevében, sőt sok esetben a leendő apa teljesen rábízta feleségére, mondván: L egy en, ahogy akarja, ő szüli.

1 A mai gyakorlat az utóbbival azonos: a szülők megbeszélik egymás közt, s jobbára az asszony határoz. Előfordul, hogy a nagyszülő véleményét kikérik, de ez inkább udvariassági gesztus csupán. Kivételt mindössze néhány vagyonosabb család képez, ahol a nagyszülőknek még mindig jelentős befolyásuk van. Az egyéni elképzelések azonban csak bizonyos korlátok között érvényesültek, mivel a keresztnévadásnak hagyományosan kialakult rendje volt. Az adatközlők szabályként megfogalmazott általánosításain túl, az egyes személyek néveredetét feltáró, konkrét vizsgálatok

2 már