Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - Avatás

JEGYZETEK 1. A terminológiát a palócnak tartott területről és a matyóktól ismerjük, s e népcsoportoknál általános (Istvánffy Gy., 1896. 173., 1911.227., Nyáry A.. 1931. 171., Morvay J., 1956. 196.,Nagy B„ 1960. 83., Reguly A., 1975. 104.). 2. Érdekes, hogy hasonlóan fogalmaztak Szőregen: Megböcsüld fi/am oszt a szülő ágyat... (Kálmány L., 1885. 13.). Ürményházán: meg kő az ágyat becsülni (Tóth F., 1975. 141.). 3. Ha Észak-Magyarországra kiterjesztve nézzük az idevonatkozó korábbi adatokat, akkor is meglehetősen változatos a kép. ösagárdon a múlt század közepén első szülést követően három, további gyermekek esetében két hét (Garády, 1854. 30), Fülek környékén ugyanebben az időben négy, iUetve három hét (Reguly A., 1975. 104.). A Mátraalján az előírás ugyan 40 nap, de a XTX. század második felében is már első fekvő két-három hetet maradt ágyban, további szüléseknél legfeljebb egy hetet (Morvay J., 1956. 197-198.). Ugyancsak erre az időszakra vonatkozik Pintér S. megállapítása általában a palócokról: egységesen 7 nap (Pintér S., 1891. 98.), Istvánffy a Mátra vidékén három hétről ír (Istvánffy Gy., 1890. 299.), a borsodi palócok esetében pedig kitér a változásra: ,/égente" egy hónap volt, századunk elején azonban már csak egy-két hét (Istvánffy Gy., 1911. 227.). A XX. század második évtizedében általában a palócoknál Nyáry A. 8 napot tart jeüemzőnek (Nyáry A., 1931. 98.). Hasonló eredménnyel jár az ország más vidékeiről ismert adatok összevetése is. Minden bizonnyal esetenként a konkrét körülmények döntöttek, s az idevonatkozó bibüai példa nem meghatározó. Továbbá az időszak napjainkhoz közeledve fokozatosan rövidült. 4. Ezt a hangnemet és az iszákosságot mintegy a szülésznői foglalkozás velejárójának tartotta a falu, s nem szólták meg érte. 5. A szülőasszony, gyermekágyas tisztálkodását illetően országosan jeUemzőek az egymásnak eUentmondó vélemények (vö. Temesváry R., 1899. 88.). 6. Mindez megegyezik a bábák rendeletüeg előírt kötelezettségeivel, noha vidékünkön a hivatalos intézkedést megelőzte a gyakorlat (ld. Garády, 1854. 30.). 7. Úgy látszik, a vérzés erősségének másutt is ez volt a fokmérője. A Borsavölgyében üyen esetben csak akkor küldettek orvosért, „ha már a nő átvérezte annyira az ágyat, hogy a vér az ágy alá folyik" (VajkaiA., 1943. 72.). 8. Orális vérzéscsillapító szerekre, mágikus gyógymódokra nem emlékeznek (vö. Dörfler F., 1893. 215., 364., Temesváry R., 1899. 65-61 „Liszt N., 1906.41.). 9. Édesanyám gyermekszülésbe halt meg. Hittek a bábának, hogy maj'csak jobban lesz, de nem. Oszt hittak orvost, de mán akkor késő vót. Mondta az orvos,