Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - A gyermekágyas táplálása

A megérkező komaasszony köszönt, s letette az ételeket az asztalra, mondván: Hoztam egy kis harapnivalót, hogy erősödjél Ha a fekvő egyedül volt, kiszolgálta őt, s ha bármi tennivaló akadt az asszony vagy az újszülött, illetve a többi apróbb gyermek körül, azt elvégezte. A maradék ételeket áttette a háziak edényeibe, s indult is haza. Amennyiben volt a gyermekágyas körül valaki (anyós, nagyobb lányka), az vette át az ételeket. A keresztanyát hellyel kínálták, ő szabadkozott. Elviszed a gyermek álmát — mondták végül, mire leült. Megkínálták, ha mással nem, a maga hozta tésztából, de legtöbbször az előző látogató ajándékából eltettek néhány darab süteményt, s azt adták - elé. Mézespálinka, bor is került az asztalra. Volt, hogy közben megebédelt a gyermekágyas is, többnyire azonban megvárták, amíg a komaasszony elmegy. Ilyenkor kiürítették az általa hozott szilkét, tálat, elmosogatták, s a többi kellékkel búcsúzáskor visszaadták neki. Ha tehették, néhány darab, másféle süteményt adtak vele kóstolóba, de volt rá eset, hogy csak hagytak néhányat a tálon az övéből. Azután fogtak hozzá az otthon tartózkodó családtagok közösen az ebédhez. A legjobb falatokat a fekvő tányérjára szedték. Sok helyen a levesből nem is ehetett más. A századforduló idején a módosabb házaknál kezdtek maguk is főzni ilyenkor. Ez esetben a komaasszonyt ott tartották ebédre. A szokás funkciójának változását jelzi az, hogy most már a vendégnek tálalt először az anyós. Közvetlenül ebéd után búcsúzott is a keresztanya, nem illett sokáig maradni.

4 2 Akárhány gyermek volt, mindnél kihordták a poszrikot,*

3 legfeljebb ha nagyon bő volt a gyermekáldás, kevesebb alkalommal vitt a komaaszszony,

44 vagy mint majd látni fogjuk, a szülők már restelltek is felkérni őt a kereszté lésre, ilyenkor az ételhordás kötelezettsége alól is mentesült. Ha más faluból volt a komaasszony, nem hordott ételt, akkor mindent elvitt eccörre a keresztelőbe. Nem vonatkozott a rendszeres ételhordás kötelezettsége a Csesztvén lyánynak hívott keresztanyára sem. A szokás kopásának jelei, mint már említettem, hogy kevesebb alkalommal mennek, s felbomlik a folytonosság. Majd elmarad a főtt étel, már csak süteményfélét visznek, később azt is csak esetlegesen, végül teljesen megszűnik az ételhordás.

45 Ez a folyamat falvanként némi időeltolódással zajlik. Ludányban, Szécsényhalásziban az 1910-es években kezd elmaradni, az első világháború után már csak keresztelőkor viszik el egyszerre, amit szánnak, örhalomban a 20-as években még él a szokás, de 1930—35 között hirtelen megszűnik. Ugyanez tapasztalható Nagyorosziban, Drégelypalánkon, itt azonban nem olyan gyorsan tűnik el, a második világháború-