Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - A gyermekágyas táplálása

ig alkalomszerűen visz a komaasszony egy-egy tál süteményt. Ipolyvecén, Litkén 1950 körül a hagyományőrzőbb családok még tartják a szokást, csak az évtized vége felé hagyják el. Patakon, Dejtáron a második világháború után már háromnál több alkalommal senki nem ment, megszűnt a folytonosság, 1955 körül maradt el a főtt étel. A szokás ebben a töredékes formában ma is él, ugyanígy Ipolyszögön és Csesztvén is,

4 6 tartalma azonban alapvetően megváltozott. Eredeti funkciója a szokásnak az volt, hogy a gyenge, magát ellátni képtelen fekvőasszonyt táplálják, amíg meg nem erősödik. A nagycsaládon belül biztosítva volt ugyan az étkezése, itt inkább arról volt szó, hogy finomabb, kalóriadúsabb ételeket ehessen, mint ami a család megszokott tápláléka.

47 A szegényebb rétegnél a gyermekágyasnak táplálóbb étellel való ilyetén ellátása szinte a legutóbbi időkig indokolt volt. Nem véletlen, hogy a gazdaságilag kedvezőtlen körülmények között élő falvak lakóinál maradt meg legtovább a szokás. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a társadalmilag erősebben differenciált falvakban a szegény réteg hagyta el előbb. A jógazdák hagyományőrző mentalitása mellett ez feltétlen kapcsolatban állt azzal, hogy náluk, a gazdasági-társadalmi státust hangsúlyozandó, mindjobban eluralkodtak a túlzások. A szükségletet jóval meghaladó mennyiségű, egyre gazdagosabb ételek költségét a szegény családok már nem bírták előteremteni, inkább lemondtak a szokás gyakorlásáról. A jelenleg még meglévő formában a szokásnak inkább csak udvariassági gesztus jellege van. Amikor a fiatal anya többé-kevésbé felerősödve hazajön a kórházból, a keresztanya meglátogatja, s hogy mégse menjen üres kézzel a presszóból vásárol süteményt, néhány tortaszeletet, megtoldva egy-két tábla csokoládéval, déligyümölccsel. Ennek már semmi kialakult rendje nincs, alkalomszerű, jobbára este, munka után vagy szombat, vasárnap délután kerül rá sor. Az eddigi utalásokból is kitűnt, hogy a komaasszony mellett más rokonok is hordtak ennivalót gyermekágyasnak.

48 Elsősorban anyja, testvérei, ritkábban unokatestvérek, barátnő, szomszédasszony. Ha külön laktak, férje nő rokonaitól is kaphatott. Más oldalról közelítve : általában, aki hivatalos volt a keresztelőbe, annak illett vinnie. Ipolyvece módosabb családjainál az első világháború után a fekvőasszony anyja minden nap ment. Akiket meghívtak a keresztelőbe, legalább kétszer vittek, más távolabbi rokonok pedig egyszer. A szokásnak nem voltak szigorú szabályai, amikor idejük engedte, a szüléstől az avatásig terjedő időszakban elmentek gyerekágyat látogatni,

49 s vittek egy tál tésztafélét, kalácsot, italt. Főtt ételt