Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - A gyermekágyas táplálása

átlós csücskét össze csomózva. A két végén szövött, majd az első világháborút követően rnmdinkább hímzéssel díszített, hosszúkás pamutvászon kendő széleire díszes, de erős rojtot kötöttek, hogy bírja a benne vitt tál súlyát. Megyei viszonylatban is gyűjtőterületünk keleti feléből ismerjük a legszebb ilyen textiliákat. E vászonneműk (2-6 db) a leány hozományának kellékei közé tartoztak. Ugyanezen kendőket használták akkor is, ha lakodalomba vittek süteményt, a textília elnevezése azonban az idevonatkozó funkció elsődlegessége mellett szól. A Balassagyarmattól nyugatra fekvő falvakban a 20-as évektől boltban vett damasztszalvétát (szervita) használtak, az emlékezet szerint azonban itt is voltak speciálisan ilyen alkalomra készült ennyihordó kendők. Ezt a fehér gyolcsból varrott, négysarkos (négyzet alakú) kendőt esetenként szabadrajzú fehér hímzéssel díszítették. Az erősen kikeményített kendő, illetve szalvéta sarkait — ráhelyezvén a süteményes tálat - gömböstűvel összetűzték. E textiliák díszítettsége a szokás ünnepélyességét volt hivatva hangsúlyozni. „Megszólták az asszonyt: Jaj, olyan csúnya kendőben vitte, nem vót rajta rendes hím se'!" (Örhalom). A nagykalács-félék egyszerű, díszítetlen vászonabroszba hajtva, a túróslepény papírba csomagolva vadonatúj, vagy legalábbis keveset használt hátikosárba kerültek, a kosár tetejét szintén cifra vászonkendővel takarták le. A bodakot vitték úgy is, hogy aljával összefordítottak kettőt, s belekötötték a poszrikos kendőbe. A 30-as évektől volt, aki damasztszalvétával leborított kézikosárban vitte a tésztákat és a sült tyúkot (Ipolyszög). A legutolsó időkben egyébként a nagygazda komaasszonyok mind kevésbé csomagolták be az ételeket, hogy kérkedjenek a falu előtt a poszrik gazdagságával. - A borhoz, pálinkához a tehetősebbeknél volt külön poszrikos üveg,

40 de ennek hiányában akármilyen üveg is megfelelt. ; Az indumi készülő komaasszony egyik kezébe fogta afaznfirba

41 tett, esetleg damasztszalvétába kötött (Csesztve) cserépfazekat. Másik kezében volt az összekötött rojtoknál fogott poszrikos kendő a süteményes tállal, s két ujjával hozzáfogta, kissé megdűtve az italos üveget. Ahol nem vászonkendőben vitték a tésztát, ott alulról tartotta tenyerén a tálat: Úgy állt a kezükbe, mint egy virág! Ugyanezzel a kezével két ujja közé szorította az üveg peremes nyakát: Ha messzi laktak, szeginnék csak úgy ki vót meredve a kezi! Találó kifejezés, hogy a komaasszony két karval vitt. Ha nagyon messze, pusztára, majorba, esetleg más faluba kellett menni, akkor a leves kivételével rendszerint mindent hátikosárba pakoltak.