Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
GYERMEKÁGY - A gyermekágyas táplálása
tícs-féléket: fonottkalácsot, bodakot, lábatlantyúkot. 33 Ilyeneket sütöttek az utolsó ételvitel alkalmával is. örhalomban egyes tészták mennyiségét illetően konkrét normákat is számontartottak. Az egész ételhordás ideje alatt nagygazda komaasszonynak illett vinni összesen 6 túróslepényt, 6 rétest, 12 bodakot. Zsellérek esetében 6 darab nagy kalács vagy bodak volt az elvárás. 34 A módosabbak minden nap adtak italt is: bort vagy pálinkát, felváltva. Az előbbiből egy litert, az utóbbiból 3-5 decit, az üveg méretétől függően. Előfordult, hogy a komaasszony egy szép, fényesre törült almát is tett a tészták mellé. Módosabbaknál a narancs sem volt ritka: örhalomban már a századfordulón, másutt inkább az első világháború után. 35 Az ételek mennyisége jóval több volt, mint amennyit a gyermekágyas el tudott fogyasztani, jutott belőle a többi családtagnak is. Amennyiben a fekvő gazdasszony volt, ez indokolt, hiszen ilyenkor a komaasszonyra hárult, hogy - a poszrik révén - a gyermekágyas helyett annak családját is ellássa főtt étellel. Mégis a szülőkkel közös háztartásban élő családok körében jelentkeztek már a 30-as évektől az egyre értelmetlenebb túlzások. 36 Van elszórtan korábbi adat is: „Nagyapám mesélte. Zahorán szolgált. Ez most odaát (Csehszlovákia) van. No oszt tele vót a pincébe két teknő csíkkal, mer' ott az vót a szokás, hogy azt vittek. Vót mákos, káposztás. Mer' vót két menyecske is a gazdánál. Oszt mondták a másik évbe nagyapámék a menyecskéknek, hogy szüljenek mán, ollyan jó vót az a csík tavaly" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz. 1896., Csesztve). Ha a keresztanya módosabb volt, mint a fekvő, azzal érvelt: hadd tudják meg a zsellérek is, milyen az ünnep. A szegényebbek a megszólástól való félelmükben ideig-óráig megpróbálták állni a versenyt, noha saját családjuk a szó szoros értelmében megböjtölte ezt. Az ételfélék csomagolásának, szállításának kialakult gyakorlata volt. A levest, tejeskávét poszrikos sirányba (cifrasirány) töltötték bele, s a szilke felfordított cserépfedőjén, vagy az azt helyettesítő cifratányéron (mintás keménycserép tányér) volt a levestészta és a sült tyúk vagy egyéb húsféle. A kívül-belül mázas, díszített szilke helyett, volt aki egy új, közepes méretű főzőfazekat 3 7 tartogatott e célra: ilyen esetben a főzés is ebben történt. Az első világháborút követően terjedt anagyételes, 3 * felfordított fedőjével használva. A 30-as évektől pedig megjelenik a három-négyrészes, zománcozott ételhordó is,aminél minden ételfélének különedényjutott. 39 A tésztákat poszrikostáha, komasszonytáhz (nagyméretű, lapos keménycserép tál) tették és belekötötték a poszrikos kendőbe, annak két-két
