Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - A gyermekágyas táplálása

ételfélét a komaasszony. Ezt figyelembe véve is eltérnek a válaszok egy-egy falun belül is. Annyit megállapíthatunk, hogy vizsgált időszakunkban a gazdasági helyzet volt normatív tényező az alkalmak hozzávetőleges számában.

15 A század első negyedében a jómódú komaasszonynak egy hétig illett hordania az ételt. Szegényebb család asszonyától elegendőnek tartották, ha két-három alkalommal ment. Érdemes megjegyezni, hogy Patak községben, ahol csak kisszámú gazdacsalád élt, az egy héten át történő ételhordást általában már megszólták. „Ha egy hétre (hétig) vitt, akkor mán fölözte. Hát mán hogy túlságba vitte. Mán akkor nagyon rátett - így mondták." A szokás eredeti funkciójának fokozatos megváltozásával az alkalmak száma általában csökkent. Hagyományos forma szerint a komaasszony folyamatosan, minden nap vitte az ebédet.

16 Kivétel Ipolyszög és Csesztve.

1 7 — A szokás eredeti funkciójának változásával azonban két-háromnapos kihagyás később másutt is megengedhetővé válik, őrhalomban pedig a 20-as években egy olyan átmeneti forma alkuit ki, amely szerint kedden és szombaton ment a komaasszony három héten keresztül. Első alkalommal a szülést követő, vagy arra rákövetkező napon mentek. De csak ha már korábban keresztőtetett a keresztanya. Tudnnllik az első gyermek keresztelésének szertartása révén válik ténylegesen komaasz szonnyá a kiválasztott személy. Abban megoszlanak a vélemények, hogy ez utóbbi esetben a keresztelés napján kellett már vinni az ebédet vagy csak másnap. Dél körül indultak az ennivalóval, lehetőleg úgy, hogy harangszókor érkezzenek a gyermekágyas házához. Ilyenkor tehát a keresztanya legtöbbször ki sem ment a határba. Ha együtt lakott az anyóssal, aki elkészítette helyette az ételeket, akkor 10-11 óráig még dolgozhatott. Az idősebbek szerint azonban régen, a legnagyobb dologidőben nem várta délben a poszrikot senki. Amikor hazajött a komaasszony a mezőről, akkor ment csak vele. A zsellér- és cselédasszonyok vizsgált időszakunkban is jobbára a napszám végeztével, estefelé érkeztek.

18 A módosabb, cifrálkodó menyecskék a vasárnap délutáni öltözetet is felvették, a többség véleménye szerint azonban hétköznapi kimenőruha illett ilyenkor. Mindig egyedül ment a komaasszony, legfeljebb, ha nagyon sok ételt vitt, valamelyik nőrokon (jobbára anyósa, nagyobbacska lánya) segített neki a kapuig. Ott átadta az ételt, s be már nem ment, ha hívták sem. Általában a szakirodalom szokásleírásai, továbbá Farkas Pál vidékünkre vonatkozó részletes ismertetése

1 9 alapján feltételeztem, hogy a poszrik