Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

GYERMEKÁGY - Gyermekágyas asszony és a közösség - Egészségügyi ellátás

kérdezte a fekvőt állapota és a csecsemő felől, nemegyszer vaskosan tréfás,

4 ugyanakkor magabiztos vigasztalásával, tanácsaival mintegy psychés terápiát is gyakorolt. Elsőnek mindig az anyát hozta rendbe. Melegvizes ruhával letisztogatta alulról. A nagyobb mosakodást egyesek a gyermekágy egész ideje alatt ártalmasnak tartották, más bábák a szülést követő harmadik napon dézsában alaposan lemosdatták a gyermekágyast.

5 Az asszony ágyát felfrissítvén, a szülésznő a csecsemőt vette gondozásba. Megfürdette, bepelenkázta, tiszta holmit adott rá, s bepólyázva az anyja karjába tette, hogy szoptassa meg. Közben - különösen, ha első gyermek volt — oktatta a fiatalasszonyt a csecsemőgondozásra, tanácsokkal látta el. Az esetleg tapasztalt apróbb rendellenességeket orvosolta.

6 Amíg rendeletileg ezt nem tiltották (1918), mosott is a gyermekre, később már legfeljebb csak az éppen használatban volt pelenkát öblítette ki annak reményében, hogy a háziak majd bőkezűbben honorálják szolgálatait. A gyermekágyas gyógyítására vonatkozó racionális és mágikus eljárások egyaránt beletartoztak a bábák ismeretanyagába. Másrészt mindig kéznél volt egy-két öregasszony jótanácsokkal, így e gyógymódok hagyományozódásának módja kevéssé tisztázható. A szülés utáni vérzést a közfelfogás nem tartotta rendellenesnek: a rossz vérnek ki köll gyünni Ha ez már olyan mérvű volt, hogy - mint mondják — az ágy alján csöpögött,

7 visszamaradásnak ítélték. Hagyományos gyógymódja, hogy jeges vízbe forgatott lepedővel borogatták az asszony hasát, vagy szénapernyét főztek, s azzal gőzölték alulról.

8 A bába csak végső esetben küldetett orvosért. Nemcsak amiatt, hogy a családot kímélje a költségektől, hanem azért is, mert gyakran éppen az ő higiénia elleni vétségei idézték elő a bajt, s félt a felelősségre vonástól.

9 A személyes emlékek is amellett szólnak, hogy a korábbi generációknál gyakori volt a szülés utáni elhalálozás. Az első világháborút követően azonban mind ismertebbé vált vidékünkön a gyermekágyi láz veszélyes volta s a kevésbé tehetősek is igyekeztek kórházba vinni a beteget. — Egyébként a gyermekágyban meghalt asszonnyal kapcsolatban ugyanazon hiedelmek ismeretesek, mint a szülésbe belehalt nőnél, ilyen tekintetben nem tesznek különbséget. Normális lefolyású esetekben a vérzés megszűnte után a szeméremtesten vizesruhás borogatást alkalmaztak. Más, a fekvő ápolását, felépülését célzó szokást nem találtam,

10 legfeljebb annyit, hogy a pálinkát e vidéken is általános erősítő szernek tartották a gyermekágy egész ideje alatt. Itt szólnék arról, hogy a hagyomány" szülés után hat hét, de legalább egy hónap absztinenciát szab meg a házaséletre.

11 Ezt természetesen nem