Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLÉS - Tragikus kimenetelű szülések

55. Ugyanígy nevezik Túrán (Schram F., 1972. 99.), a borsodi palócoknál használatos a lefogó lepedő kifejezés is (Istvánffy Gy., 1911. 227.). 56. 5-6 cm széles, pirossal mintázott, szövött csík, amit vásárokon szereztek be. 57. Kisiparos végezte, vasalás jellegű eljárás, amitől a vászon szép fényt kapott, s kissé keményítették is egyúttal. 58. Mindössze egy, gyolcsból készült darabot találtam az 1880-as évekből, melyen szabadrajzú és lyukhímzést alkalmaztak fehér pamuttal. Az eredeti tulajdonos az Érsekvadkerthez tartozó Jánosi-pusztán volt uradalmi cseléd. — Gyolcs lepedőt említ Kelenyéről Csáky K., 1979. 57. 59. Hasonló megfigyelést ld. Istvánffy Gy., 1890. 298. 60. Recens gyűjtések szerint a sátorlepedőnek kettős funkciója volt. A házivászon darabokat használták a lakodalmi felvetett ágyba is. Véleményem szerint itt inkább arról van szó, hogy amíg a gyermekágyas elkerítésének szokása, mint majd látjuk, az első világháborút követően megszűnt, az ünnepi ágyfelvetés többé-kevésbé a 40-es évek végéig gyakorlat volt. Tehát a sátorlepedők másodlagos felhasználásra kerültek, noha az idősebbek tisztában voltak korábbi rendeltetésükkel is. Emelett szól, hogy a Balassagyarmattól nyugatra eső falvakból, ahol a lakodalmi díszágyba más méretű, un. ágyszélire valókat használtak, ismerünk külön a leírtaknak megfelelő sátorlepedőket is. A bolti anyagból készült sátorlepedők másodlagos felhasználására már egyértelmű információkat gyűjthettem. Amikor a felvetett ágy helyett áttértek az un. laposágyxa (az ágyneműt csak fektetve rakták az ágyba, nem élére állítva), ezeket a vékonyabb anyagú lepedőket, ha még megvolt, ágyterítőként hasznosították. Tehát az a véleményem, hogy a sátorlepedők eredetileg kifejezetten a születés szokásköréhez kapcsolódó tárgyi keUékek voltak. Emellett szól az is, hogy a XVHI-XLX. századi levéltári források külön beszélnek gyermek ágyas aszszonyt bé

teil tőlepedőről, szemben az ágyra való lepedővel (Zólyomi J., 1974. 35.). E textíliák hozzátartoztak a leányok kelengyéjéhez, s nőágon öröklődtek (ld. még Pintér S., 1891. 99., Nyáry A. 1931. 171., Fülöp L., 1969. 13.). - Megjegyzem, hogy a sátorlepedők vidékünkön ravatalnál nem kaptak szerepet. Múzeumunk gyűjteményében valamennyi halottas lepedő (a legkorábbi 1800-ra keltezett) kifejezetten arra a célra készült, méretük, díszítményeik elhelyezése (esetenként színezése is) egyértelműen eltér a sátoros- vagy menyasszonyi lepedőkétől. 61. PMNA: 90., 91., 92., 242. Farkas P., 1911. 153. 62. A megye elzártabb községeiben (pl. Rimóc) még emlékeznek a mágikus szokásokra, mivel ott tovább volt gyakorlat asátor készítése (ld. még PócsÉ., 1980.296.). 63. Ezzel egyező Istvánffy Gy. leírása a palócoktól (Istvánffy Gy., 1911. 227.), sátorrúdiól beszél Pintér is (Pintér S., 1891. 97.). Bár egyértelmű, részletes leírását nem találtam, de az un. sarok (kútnica) elkerítésénél lécek használatára a szlovákok-