Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

TERHESSÉG - A terhes asszony életmódja

félig megrágva" (Kmettiné Mitasz Rozália, sz. 1934., Ipolyvece). A terhes asszony táplálkozását befolyásoló további hiedelmek egyik csoportja, amelyek a kvalitatív születésszabályozás körébe tartoznak, döntő többségben bizonyos ételektől való tartózkodást írnak elő (mákos ételek, köles, bab, hagyma, összenőtt gyümölcs). A babból készült ennivalóknak közvetlen hatást is tulajdonítottak: megfájdul tüUe a gy erecske hasa odabe' (Érsekvadkert). Egyetlen javallott étel a dió, aminek önmagában jelentősége nemigen van, inkább csak csemege. A hiedelmek másik csoportja a majdani tejképződés serkentése céljából egyes ételek gyakori fogyasztását ajánlja. Vidékünkön ilyennek tulajdonították a sok levest, vagy konkrétan a rántott-, köménymagos levest, tejet, lágytojást, hagymát. A tej és tojás kivételével az ajánlott ételeknek sem vitamin-, sem kalóriatartalma nem számottevő. Másrészt e hiedelmek fokozták az amúgy sem túl változatos paraszti táplálkozás egyoldalúságát. Érsekvadkerti adatok szerint a várandós fiatalasszonyok emiatt gyakran énekelgették a „Leves, leves, rántott leves, Menyecskének de keserves..." kezdetű dalt. Itt kell még szólnunk arról a hiedelemről, amely a terhes nő termékenységet előidéző erejében gyökerezik. Általánosan elterjedt volt a legidősebbek emlékezete szerint, hogy fiatal gyümölcsfa első termését állapotos nővel kell megetetni, így biztosíthatják, hogy a fa jótermő legyen.

22 összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a mágikus szabályok érdemben nem sokat javítottak az asszony táplálkozásán azon idő alatt, míg gyermekét várta.

23 A terhesség első időszakában ugyanazok a szabályok vonatkoztak az öltözködésre, mint egyébként.

24 Ünnepen az újmenyecskét megillető cifra ruhákban jártak, 8—13 alsószoknyával, fejükre főketöt tettek. Ki panaszkodva, ki nevetve emlékszik vissza, hogy alig bírta a sok szoknyát, s dagadt lábára felerőltette a vastag, kötött, rózsásharisnyát, szűk cipőt, de hát awót a szokás, ha bolond szokás is vót. Másrészt viszont a változatlan viselet segítségükre volt, hogy később — gyakran csak öt—hatodik hónapban — tudódjon ki állapotuk. Ennek érdekében igyekeztek minél találékonyabbak lenni: Úgy köttük a gallért,

25 hogy ne merevedjen elől,. Ha a gallér nem ért össze, mettüztem, oszt elékötöttem kötényt.

26 A mellényekkel, díszes kábátokkal igyekeztek derékig minél jobban összeszorítani magukat. Aki jobban megerősödött, 2—3 szoknyával kevesebbet vett föl. A terhesség elkendőzése a hétköznapi viseletre is érvényes volt. Egyik aszszony visszatűrte elől a szoknya szélét, másik egy ruhadarabot, rongyot vett mindig a karjára, hogy ne tűnjön fel alakjának elváltozása.