Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

TERHESSÉG - A terhes asszony életmódja

ban ehelyett kerestek más elfoglaltságot maguknak. Másrészt az Ipoly menti falvakban már kevés az idevonatkozó emlék. Céljukat tekintve e tiltások a szakirodalom alapján három csoportra bonthatók. Már tárgyaltuk azokat, amelyek a születendő gyermekkel kapcsolatosak (pl. nyúletetés tiltása). Mások a szerencsés, könnyű szülésre vonatkoznak.

19 Ezek közül vidékünkön csak annyi ismeretes, hogy ha ruhákat tereget a várandós asszony, szüléskor a köldökzsinór a gyermek nyakára lesz tekeredve (Érsekvadkert, Patak, Drégely palánk). A terhes nő tisztátalanságából künduló tiltások

20 közül ismét csak egyet találtam: ne másszon fel állapotos asszony gyü~ mölcsfára, mert a fa kiszárad (Ludányhalászi), vagy legalábbis abban az évben nem hoz termést (Litke). E hiedelmeknek is a két világháború között jobbára csak emléke élt, jellemző tehát, hogy az asszony terhessége alatt minden munkából a megszokott módon vette ki részét. A táplálkozás területén is látszólag több eltérést, különbséget találunk a terhesség időszakában. Annyi kétségtelen, hogy nagyjából ugyanazokat az ételeket ette az állapotos asszony is, mint a többi családtag.

21 A közös étkezéseknél válogatnia nem volt szabad, s szégyellvén állapotát, nem is mert volna. Ha a szokásosnál jobb étvágya volt, leintették: Ne éljél jól, mer' nagyon meghízik a gyerek, oszt nehezen születik meg. A megkívánassií kapcsolatos, máig intenzív hiedelem értelmében a várandós menyecskét minden ennivalóval megkínálják nemcsak a rokonsághoz tartozók, szomszédok, hanem idegenek is. Láttuk, azt sem rótták fel vétkéül, ha bármi ételféléből lop. így elvileg lett volna lehetőség arra, hogy az állapotos asszony táplálóbb, ritkábban fogyasztott ételekhez is hozzájusson. Alaposabb gyűjtés révén azonban kiderült, hogy csak szimbolikus evésről van szó: mindössze néhány falat, hogy megelőzzék a bajt. ,fiikor Lajcsit vártam (1954.), akkor voltam úgy, hogy kívántam valamit. Katimmal (a következő gyermek) eszembe sem jutott. Tél vége volt, de én úgy ettem volna almát, azt nem is tudom elmondani. Akkor még nem úgy volt, mint most, hogy bemegyek a zöldségeshez, aztán kérek. Nem volt már akkor alma senkinek. Egy éjjel felébredtem arra, hogy megbolondulok, ha nem ehetek almát. Másnap aztán írtam az uramnak, az Szegeden volt katona. Hogy küldene almát, mert én már nem bírom. De hogy meg ne írja, hogy én kérem, mit szólt volna anyósom, hogy mit kényeskedek. Na, egy hét se telt bele, megjött a csomag. Csak az én nevemre címezte, írta, hogy egyek vitamint, hogy erős legyek. Dehát anyósom bontotta fel. Aztán tudja, mi lett? Egy darabot kaptam én abból, a többit mind odaadta anyósom a sógorom gyerekeinek, azokkal együtt laktunk. Én meg hallgattam, aztán csak lestem, mikor hagy ott valamelyik egyet