Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

TERHESSÉG - A terhes asszony életmódja

„Aratásból jöttem haza, mikor a második meflett (megszületett). Előző nap meg nagymostam súkval kinn a vízben. Maj'nem ott meüett a gyerek" (Hegedüsné Fábián Angéla, sz. 1901., Örhalom). „Dogoztam vele sokat, mintha nem is lettem vóna terhes. Az elsővel is kapáltam utolsó napig. Alig tudtam hazagyünni a kereszttől. Aszittem mebbolondulok. Még jó, hogy haza bírtam hozni" (Drajkóné VUt Veronika, sz. 1908., Drégelypalánk). Minden községben tudnak olyan esetről, hogy valamelyik asszonyt a földön, munka közben, vagy határba menet ért a szülés, s kötényében hozta haza az újszülöttet. Jobbmódú családoknál, ha az anyós belátással vót, az utolsó időben éppen ezért nem küldték határba a fiatalasszonyt, inkább a ház körüli tennivalókban segített.

17 E rétegnél sem volt ritka azonban, hogy mennyi kellett a menyecskének, mint a lónak. A férj, ha tehette, segített feleségének a munkában. Ha lassabban bírta, igyekezett ő pótolni helyette, mielőtt a többi családtag észreveszi, s szóvá tennék a lemaradást. Különösen a terhesség utolsó idejében, a családbeli vagy szomszéd fiatalasszonyok (amelyik ollyan jobb érzésű vót) szintén próbált könnyíteni az állapotos munkáján. Számottevő segítségre azonban nemigen volt lehetőség, hiszen - különösen dologidőben — mmdenkinek megvolt a maga tennivalója. Pl. amikor az egyik drégelypalánki asszony (sz. 1908.) szülés előtt néhány nappal kapálni indult, szomszédasszonya utánaszólt: „Hová mégy Verus, azzal a nagy hasval? Mondd mán legalább, merre vagy, tudjuk, ha közben rádgyón". A kapálást azonban nem vállalhatta át sem ő, sem más az előrehaladott állapotban lévő menyecskétől. Hiedelem is szól a gazdasági érdekek mellett. Általánosan elterjedt az a — egyébként reális megfigyelést nem nélkülöző — nézet, amely szerint az állapotos asszonynak ajánlatos sokat mozogni, vagyis szerintük dolgozni, így könnyebben hozza világra gyermekét.

18 Tehát mintegy saját érdekében vártak el tőle minél több, minél nehezebb munkát, noha más oldalról, mint már említettem, tisztában vannak a vetélés, koraszülés fokozottabb lehetőségével ennek következtében. Az idézett példákból is láthatjuk, hogy itt nemcsak elvárásról van szó. Adott körülmények között az aszszonyok maguk is természetesnek tartották, hogy ugyanúgy kell végezni megszokott teendőiket — mint mondják: önszántunkból dolgoztunk, a gazdaságot nem hagyhattuk. Ennek látszólag ellentmondanak azok a mágikus előírások, amelyek bizonyos munkáktól tiltották az állapotos asszonyokat. Legtöbbször azon-