Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

BEVEZETÉS

kajáról, amelyben több, később a társadalomnéprajzba tartozó kérdést érint. Témánkhoz kapcsolódó két fejezete

70 azonban, közelítésmódját tekintve inkább sorolható a korszak hiedelem- és szokásleírásaihoz,

71 s a családtervezéssel kapcsolatos vélemények rögzítése, a komaság, névadás, gyermekágyas gondozása tárgyalásánál érvényesülő társadalmi beágyazottság feltárása sem mutat túl azok mélységén. A társadalmi kérdések iránti érdeklődés megnövekedéséről szólva feltétlenül utalnunk kell a falukutatók tevékenységére. Közülük többen — természetesen más aspektusból — foglalkoznak az egyke kérdéssel, vagy egyenesen ezt állítják kutatásuk fókuszába.

72 A politikai elkötelezettség, szenvedélyes jobbító szándék szükségszerűen vezetett túlzó következtetésekhez, esetenként egyoldalúsághoz, annyi azonban vitathatatlan, hogy feltáró munkájukkal nagyban hozzájárultak a paraszti családtervezés kérdéskörének komplex megvilágításához, s számos konkrét adalékkal gazdagítják a születéskorlátozás paraszti gyakorlatáról szóló ismereteinket.

73 A kutatási előzmények második korszakát, Gönczi alapműve mellett, A magyarság néprajza IV. kötetének megjelenésével zárom. A ,Születés és kisgyermekkor" fejezetben Szendrey Zsigmond az addig feltárt eredmények körültekintő ismeretében foglalja össze a téma elsősorban szokás és hiedelem oldalát, de kitér a legfontosabb társadalmi vonatkozásokra is.

74 Ezen túl a mű megfelelő fejezeteinek idevonatkozó utalásai a tágabb értelemben vett kérdéskör bizonyos további részleteihez is adnak útbaigazítást.

75 Ha összegezni próbáljuk e második kutatástörténeti fázist, nyomban szembetűnik, hogy a témára vonatkozó kutatás intenzitása általában csőként. Lényegében Gönczi Ferenc az egyetlen, aki kifejezetten e problémakör alapos vizsgálatát tűzte ki célul. A publikációk jobbára inkább publikáció részletek elsősorban a kérdéskör hiedelem- és némileg népszokásösszetevőire vonatkozó, földrajzi értelmű fehér foltokat csökkentik. A szülés, újszülöttkor népi gyógyászati aspektusa, az egész kérdéskörnek a köznapi életmód irányába történő tágítása terén kevés előrelépés történik, az is inkább érintőlegesen, más szempontú kutatások részeként. Pozitív jelenség viszont a társadalmi vonatkozások feltárására irányuló érdeklődés erősödése. Bár A magyarság néprajza megjelenését korszakhatárként szerepeltettem, természetes, hogy egy ideig még számolnunk kell a korábbi időszakéhoz hasonló forrásfajtákkal. A különböző színvonalú, rendszerességű anyagközlések,

76 gyűjtési beszámolók,

77 egy vidék, népcsoport kultú-