Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás pozitív eszközei

unokám hozott, nehogy baja legyen. Mégis sajnálja az ember, ha cigány is" (Mesterné Róka Mária, sz. 1896., Ludányhalászi). A hagyomány szerint az így megkívánt ételre a magzatnak volt szüksége. ,3eszélték, hogy az állapotos asszony, itt Ipolyság határában, ment az úton. (Az eset 1910 körül történt.) Egy nagy szőlő vót arra. Az asszony megkívánta a szőlőt, hát odament, oszt levett egy szemet. A csősz meg meglátta, oszt rálőtt. Mer' hátulról nem látta, hogy állapotba' vót. Meg is halt az asszony. Vót nagy tárgyalás. Oszt fel is boncolták. Hát ahogy benne vót a kisbaba, annak a száján vót a szem szolo" (Nagy Istvanne, sz. 1895., Ipolyfödemes). Ha a megkívánt ennivalóhoz nem jut hozzá az asszony, s a vetélés tünetei mutatkoznak, a néphit szerint még elejét vehetik a bajnak azzal, hogy utólag kap belőle. Vagy legalábbis így az anya életben marad. „Még édesanyám mesélte. Egy asszony mákosgubót kívánt meg valahun. Az ura halász vót, oszt ű meg vitte a halat eladni. Ott főztek mákosgubót. Oszt nem kínálták meg. De úgy ért haza, hogy mán a szája össze vót neki szorulva tisztára. Olyan rosszul lett. Az anyja csak kérdezte: Mit láttál? Mit láttál? Hát mákosgubót - de alig tudta kimondani. Oszt nem kínáltak meg? Nem! Szaladtak oszt, hoztak egy kicsit, de nem tudta kinyitni a száját.

7 Valahugy egy kicsit beleszorítottak neki a szájába. Elvetélt azért, de különben az asszony is mehhalt vóna" (Balléné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). Néhány elszórt adat szerint akkor is elvetélt az asszony, ha valami olyat eszik, ami a kicsinek nem jó. E hiedelem terhességkonzerváló célú aktiválódásának azonban nincs nyoma.

72 Tapasztalatból tudták, hogy a megerőltető munka, esés, megfázás a terhesség megszakadásához vezethet. Azonban ezeket is mindig olyan összefüggésben említik, mint a vetélés, koraszülés magyarázatát, s nem úgy, hogy ettől kímélni kell az asszonyt. Természetesen ha már többszöri próbálkozás után elvetélt a menyecske, s még nem volt gyermekük, pozitív értelemben is felhasználták ezen ismereteket. A terhesség alatti vérzés ellen korábban semmit nem tettek: Ha úgy van rendelve, úgyis memmarad, ha nem, hát ez az isten akarattya. Legfeljebb néhány napig pihent az asszony, de csak ha volt, aki elvégezze helyette a munkát.

73 A két világháború között kezd terjedni, hogy orvoshoz fordulnak elsősorban a módos gazdák asszonyai,

74 de ha helyben lakott a körorvos, a szegényebbek is. Tapasztalatom szerint azonban ezt nem annyira a terhesség konzerválásának igénye, hanem az asszony védelme motiválta. Több szempontból tanulságos egy 1906-os születésű érsekvadkerti (uradalmi cseléd lánya, a közeli Szent-Lőrinc pusztáról jött ide férjhez) szegényparaszt