Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás pozitív eszközei

idősebbek között, akik úgy vélekednek, hogy jobb beletörődni a magtalanságba.

63 A kierőszakolt gyermekben nem vót öröm, az ilyen lopós lett, vagy kocsmás. Mások az isteni akaratban való megnyugvásra hivatkoznak. Egyébként a gyermektelenségért mindig az asszonyt hibáztatták.

64 Láttuk, hogy reá vonatkoztatták az istentől eredő büntetést. Tapasztalatok is közrejátszhattak abban, hogy késői nemi éréséből, havivérzése lefolyásából (rendszertelenség, kevés vérzés, görcsök) meddőségre valló hajlamra következtettek. Csak a legutóbbi időben vetődött fel, hogy az emberben is lehet hiba. E nézet kialakulásához hozzájárult, hogy a 30-as évek közepétől—végétől, elsősorban a módosabb asszonyok már orvoshoz fordultak, ha egyáltalán nem estek teherbe.

65 Ha a házaspár minden próbálkozása ellenére utód nélkül maradt, amennyiben valamelyikük testvérénél, vagy a tágabb rokonságban több gyermek volt, s szülei beleegyeztek, egyet magukhoz vettek, és sajátjukként nevelték.

66 Árván maradt gyermek is szóbajött, de csak a rokonságból. Az első világháború után fokozottabb szerepet kap, hogy melyik gyerek volt nekik kedvesebb, korábban azonban inkább arra törekedtek, hogy fiú legyen.

67 Haláluk után az örökség is a fogadott gyermeket illette, bár hivatalosan lebonyolított adoptálásra nemigen volt példa.

68 Ha a rokon szülők így végérvényesen nem is mondtak le gyermekükről, az ellen nem igen szóltak, ha valamelyik, nekik kedves gyermeket az utód nélküli házaspár magához édesgette. A gyermek ilyen esetben gyakori vendég lett a háznál, különböző formában támogatták neveltetését, ajándékokkal halmozták el, s örökségre — ha nem is kizárólagosan — szintén számíthatott. A születésszabályozás pozitív eszközei közé tartozik a terhesség konzerválása is. Itt elsősorban a megkívándshoz kapcsolódó, általánosan elterjedt képzetekről kell szólnunk. Bár nem minden asszony olyan kívánós fajta, de amelyik terhessége idején megkíván valamit, s abból nem ehet, leteszi a gyerekit, elment tőle a gyerek, azaz elvetélt, sőt egyesek szerint maga az anya is belepusztulhatott. Ezért a várandós menyecskét kötelező mindig megkínálni, ha csak egy falattal is, s nem tekintik bűnnek nála, ha ételt, gyümölcsöt lop. E hiedelem napjainkig él még a középkorúak körében is.

69 „Mostanába' is vót ilyen (1970-ben gyűjtött adat). Egy cigányasszony járt kéregetni. A szomszédba' pont mákoskalácsofsüttek, oszt az asszony kért abbul is, mer' állapotos vót Azok meg nem adtak. Erre az asszony összeesett, alig bírták magához téríteni. Még awót a szerencse, hogy akkor oszt mingyá' adtak neki, így nem lett baj. Mikor hozzám gyütt, még a narancsot is od'adtam, amit az