Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás negatív eszközei

egyik körzeti orvos információja, aki az ötvenes években kathetert talált az egyik asszonyban.

49 Helyenként a századfordulótól, de inkább az első világháború után, elsősorban a módosabb réteg asszonyai mind gyakrabban mentek kaparásra Balassagyarmatra, Ipolyságra, sőt Vácra is. Legtöbbször aktív vagy nyugdíjas bábák, de tudnak esetet, amikor orvos is immár jelentős pénzbeli honorárium fejében — vállalkozott erre. A falusi bábák jobban ki voltak téve a közösség, helyi elöljárók ellenőrzésének, egy községben sem tudtak arról, hogy az odavaló szülésznő ilyesmit vállalt volna.

5 0 Nem könnyű választ adni, hogy a magzatelhajtás hathatósabb eszközeit milyen intenzitással vették igénybe. Gyűjtéseim azt igazolják, hogy a művi abortusz törvényesítése után, az ötvenes évek végén vált valóban gyakorlattá vidékünk falusi lakossága körében.

51 Ha arra keressük a választ, mi tartotta vissza őket a terhességmegszakítástól, ellenérvként elsőnek a vallásosságot hozzák fel. Ez két vetületben jelentkezik náluk. Egyrészt az ötödik parancsolat elleni vétség körébe sorolják a terhességmegszakítást. „Mer' ugye azelőtt (ti. az ő fiatalkorában) lelkiismeretesek vótak a népek. És úgy van a parancs, hogy ne ölj. Akkor nem vót ilyen (ti. magzatelhajtás), mer' akkor tartották a parancsot" (Bernáthné Hegedűs Juliánná, sz. 1905., örhalom). „Az öregek idejében még olyan vallásos vót a nép, hogy nem lehetett elvétetni. Mer' aki gyilkos, az elkárhozik" (Kanyoné Varga Márta, sz. 1913., örhalom). Tekintve, hogy a terhesség félidejétől tulajdonítanak „lelket" a magzatnak,

52 az ezt követő beavatkozás jelent szerintük csak „ölést ".A magzatelhajtó eljárások legtöbbjére viszont ez előtt került sor. A vallási indoklás másik megközelítése azon hagyományos — a múlt század végén még általános — felfogásban gyökerezik, amely szerint a szaporulat isteni akarat függvénye. Véleményük szerint ez megnyüvánulhat úgy, hogy egy család isten rendelése alapján adott, öröklődő sajátossága a szaporaság: ilyen fajták vagyunk. Másrészt azt tartották, hogy csak akkor jön létre a fogamzás, ha isten is úgy akarja, az esetleges vetélés, később a már megszületett gyermek életbenmaradása is tőle függ. A természetfeletti akarat ellen pedig nincs mit tenni, s ha lenne is: nem tanácsos. így aztán a sokgyermekes asszonyok a kezdeti elkeseredés után legtöbbször belenyugodtak a sorsukba, s gyakran bibliai példázatokkal vigasztalódtak: ,J£ngem mán evvel látogatott meg az isten. Viselnem kellett!" (Bagyinszkiné Prazsák Mária, sz. 1896., Csesztve). „Isten adja a báránykát, ő ad neki legelőt is" (CsimaJánosné,sz. 191 l.Jpolyszög).