Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - A realizálás negatív eszközei

„Az ég madarait, a mezők liliomait is táplálja a jóisten, maj'csak a gyerekvei is lesz valahogy" (Gerhátné Puszta Terézia, sz. 1908., Ludányhalászi). Azok a részletesen bemutatott vélemények, amelyek a kevés, sőt egy gyermek mellett törnek pálcát, már egy új életszemlélet kialakulását tükrözik. Mindenki elismeri, hogy a bő gyermekáldás feltétlen hátrányokat teremt, tenni ez ellen hathatósan, ha kell, bármi áron, a két világháború között is jobbára csak a módosabb réteg hajlandó. Még mindig számottevő azoknak a hányada, akik a beletörődést , vallási elrendeltetést tartják maguk számára kötelező érvényűnek. Egy változtatási kísérletet elevenít meg szemléletesen a következő elbeszélés: ,Az egyik barátnőm anyja mesélte. Annak kilenc gyereke vót. Hogy amikor a kilencedikkel vót terhes (1937-ben), mán 43 éves vót. És mán nagy lánya vót, férjhezmenendő lány, 18—19 éves. És hát a lányok is mán sírtak, nem is egy, mert úgy egymás után jöttek neki, azokból vót két nagy lánya, meg egy fia, kik mán olyan idősek vótak, úgy 20 felé. És hát szégyellték is, és mondták, hogy Anyám! Hát a többieknek nincs! Hát gondolta magában, hogy ő elmegy ahho' az asszonyho'. Kitül (akitől) hallotta (hogy a magzatot elhajtják), elment (hozzá), bizalmasan megkérdezte: elbocsájtották, hogy Ipolyságra. Ott vót egy ilyen nyugdíjas bába. És aszongya, hogy elért a feleútig, gyalog ment ugye, de ő végig imádkozott, katolikus lévén - jó asszony vót, én is ismertem —, és aszongya, egyszer beleereszkedett valami fájás a lábába, hogy ő nem bírt megmozdulni. És hát lehet, hogy be is képzelte magának szegényke, lehet az ijedségtül, de aszongya, hogy ezt ő isten akaratának vélte, leült, kisírta magát, megfordult és visszagyütt. Azt mondta: Gyerekek, üssetek agyon, akasszatok fel, de én akkor sem tudom elvétetni! Mer' énvelem ez történt, ezt én valaminek tulajdonítom - és aztán megszületett neki" (Kmettiné Mitasz Rozália, sz. 1934., Ipolyvece). Más vonatkozásban tanulságos az alábbi eset: ,A negyedikvei én is elmentem Gyarmatra az orvosho'. Azt mondták itt, hogy tíz pengőér'megcsinálja. Ott meg mondják, hogy harminc pengőt kér. Hát harminc pengővel nem terhelem a lelkemet/ Tízér' kifizetem a szülésznőt, tízér' veszek rá valami rongyot, tízér' meg nevelem egy darabig. így aztán meglett" (Guthné Berta Erzsébet, sz. 1900., Csesztve). A vallási érvelés kapcsán kell megjegyeznünk, hogy általános vélemény szerint a vegyes vallású falvakban az evangélikusok között ezen időszakban már gyakoribb volt a tiltott műtét, tekintve, hogy az ő vallásukban ez nem vót ügy. Itt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az evangélikus, illetve szlovák népesség e falvakon belül a tehetősebb réteghez tartozott.