Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - Vágyak, törekvések. A közösség véleménye

rruiiimumot biztosítani, lényegében értelmét vesztette az egyke.

15 ,,Mikor mán vót kettő, oszt öt évre rá megint állapotos lettem, gondoltuk az urammal: az a kis ennivaló csak kerülközik valahogy. Oszt mán csak egy darabig köd nevelni (az adott körülmények között), akkor oszt mán a nagyobb (gyermek) elmehet napszámba. Mán akkor könnyebben leszünk, ha az is hoz valamit. A lyányka (a kisebbik gyermekük) meg csak segít itthon, én is jobban mehetek a dologba" (Csima Jánosné, sz. 1911., Ipolyszög). Kétségtelenül számolnunk kell azzal az okkal is, hogy ennek a rétegnek kevésbé állt módjában megfizetni a művi abortuszt. A falu módosabb, feltörekvő rétege lenézte az ilyen sokgyermekes családokat. Gyakran gúnyolódtak rajtuk:

16 Ezeknekköllegy kenyér eccörref Minden évbe születyik neki, mint a nyúlnak. E lenéző, elutasító magatartást több összetevő motiválta. Tanulságos idézni néhány véleményt arra vonatkozóan, hogy mivel magyarázzák a bő gyermekáldást: „Jó gazda nem szórja szét a vagyonát azzal, hogy sorba csinyájja a gyerekeket!" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899. örhalom). „Csak a szegényeknek vót sok gyerekük. Itt a szomszédba' is egy nagyon szegény család lakott. De ott annyi gyerek vót! Aztán mind úgy lett, hogy mikor nyáron arattak az uraságnál, kaptak egy kis pájinkát, meg egy kis jobb kosztot, hát akkor kellett az asszony" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). , Jobban az olyan részeges embernek vót sok gyereke. Mit törődő ft az avval, hogy mit csinyál a felesége a sok gyerekvel?!" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). „Sok gyerek ott van, ahol nincs egyetértés. Vagy korhel az ember. Az ember nem törődik az asszonnyal. Aki törődik, az vigyáz" (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908., örhalom). „Az ember is, az asszony is hibás vót. Az egyiknek húzódni kék az embertől, a másiknak megvigyázni" (Fábiánné Járja Márta, sz. 1908., örhalom). ,JCibeszélték az asszonyt, akinek sok gyereki vót. Mer' hogy mindig az ura f..ján ülne. Azér' van annyi gyerek. Mér' nem tud mán valamelyik gyerekivei alunni? Mér' köll az urával?" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). Tehát egyrészt a szegénység és a sok gyermek fogalma, immár az okokozat összemosódásával, egybekapcsolódott a tudatukban. Hasonlóképpen a házastársak egymást nem becsülése, a férj iszákossága nemcsak oka lehetett a sok gyermeknek, hanem a létferintartással való állandó küszködés következménye is, s csak ezután vált okká. A vélemények tükrözik azt a felfogást, amely elutasítja a fokozottnak tartott szexualitást akár az asszony, akár a férj oldaláról. Végül.is azonban a férfit ítélik el inkább,