Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - Vágyak, törekvések. A közösség véleménye

egyrészt mert neki kellene felelősségteljesebben viszonyulni a családhoz, másrészt — mint majd a továbbiakban részletesen tárgyalom - az eredményes védekezés is elsősorban rajta múlik. üyen meggondolások mellett érthető, hogy nem támogatták a sokgyermekes, nyomorgó családokat. Bár néhány nagygazda szívesen dicsekszik, hogy maradék élelemmel, esetleg ócska ruhafélével segített rajtuk, a másik oldalról kiderül, hogy ennek legtöbbször üigyenmunka volt az ellenszolgáltatása. Jellemzőbb azonban a teljes közömbösség: Minek csináltak annyit?! „Nem adtak vóna - emlékszik vissza az ötgyermekes szegényparaszt Kanyó Józsefné (sz. 1895.) -, egy ennyit nem tudok felvenni az asztalról (mutatja, hogy egy csipetnyit). Nem adtak semmit! Inkább kidobták!" Megértésre csak a magukfajtánál számíthattak a sokgyermekes családok. Azok viszont nem sokat tehettek, legfeljebb a gyermekek alkalmankénti felügyeletében, gondozásában segítettek, hogy az anya mehessen dolgozni. A — legalább egyszeri — gyermekáldás szükségessége mellett felhozott indokok mégsem azt eredményezték, hogy az asszony igyekezett minél előbb gyermeket szülni a család és a maga örömére.

1 7 „Hamarébb megvan az, mint egy kendó'vásár" — tartja a mondás. „Nem kellett félni! Előbb meglett, mint akartuk." „Nem awót a baj, hogy legyen, hanem hogy ne legyen! "

l 8 Általános vélemény az, hogy jobb, ha a gyermekáldás minél későbbre halasztódik.

19 Több tényező szól e mellett. Maguk a fiatalasszonyok eleve szorongva gondoltak az ismeretlen állapotra. Továbbá tisztában voltak azzal, hogy mi a család elvárása e vonatkozásban, erre többször figyelmeztették is a menyecskét, elsősorban az anyósa.

20 Nemigen vonzotta őket a közös fedél alatt lakó, több gyermekkel bajlódó sógornő, vagy más gyermekes asszonyok példája sem. Másrészt tartottak a falu szájától, hiszen könnyen rámondták: No ezt is el kellett mán venni! Vagyis hogy a menyasszony megesett, ezért volt sürgős a lakodalom. A megszólásokban jelentkezett a szexuális élet szégyellni valónak tartó felfogás is. ,^Kibeszélték, akinek mingyá' lett gyerek. Hogy azér' ment a' férhö', mer' mán rá akart mászni az emberre" (Verseginé Szabó Mária, sz. 1895., Litke).

21 A gyakran még csaknem gyermeklány menyecskék szemében azonban különösen annak volt súlya, hogy ezáltal vége a házasság előtt irigyelt, látványos menyecske-kornak, tehát hogy a falu társadalmában elfoglalt helyük megváltozik. „Awót a szép, akinek sokára lett. Akinek mingyá', annem tetszett. Azt mondják,