Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - Vágyak, törekvések. A közösség véleménye

A szülőktől külön élő és gazdálkodó szegényparasztoknál, cselédeknél elsődlegesen a megélhetési gondok jelentkeztek. „Legjobban awót a baj, hogy a koszt kevés vót. A gyerek meg mindig enni kér. Ruházatra mán nem is jutott szinte" (Kanyoné Fábián Erzsébet, sz. 1895., örhalom). Továbbá amíg a bővített-család formát tovább őrző gazdaréteg esetében a gyermek gondozását, felügyeletét a határbeli munkák idején az otthon maradó gazdasszony (legtöbbször nagyanya) magára vállalta, náluk mindez az anya gondja volt: , A szegénynek még a gyerek is baj vót. Sok vót velük nagyon a vesződség. Nem tudta úgy kezelni, hisz' mindig a napszám, munka" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom).

10 Szerencsés esetnek számított, ha voltak idősebb gyermekei, akikre ráhagyhatta a kisebbeket. Legtöbbször azonban hátikosárban, batyuban, kézenfogva — attól függ, mekkorák voltak — vitte magával gyermekeit a mezőre, vásárba vagy ahová éppen mennie kellett. Attól kezdve — az első vüágháború után mindinkább ez általános —, hogy a családi birtok már nem maradt együtt, hanem a családfő halála után ki-ki megkapta belőle az őt megillető részt, újabb és mindjárt legfontosabbá váló ok szólt a kevesebb gyermek mellett. Minél többen voltak ugyanis, annál többfelé kellett osztani a földet jószágot. A család vagyoni helyzete az élő gyermekek számának függvénye lett. A legjobb módú család gazdasági stabilitása megingott, ha sok gyermekük született, míg közepes gazda egyetlen gyermeke szerencsés esetben bekerülhetett a nagygazddk közé. E gazdasági mozgatórúgó hatására az első világháború után nagymértékben csökken családonként a gyermekszám,

11 s — különösen a módosabb rétegnél

1 2 — megjelenik az egyke.

1 3 Az olyan házaspárokat, akiknél csak egy-két gyermek született, irigykedve emlegették a sokgyermekes családok, bár belenyugodtak a maguk megváltoztathatatlan sorsába. Ha a terhességmegszakításért el is ítélték maguk között a módosabb fiatalasszonyt, minden kézzelfogható érv őmellette szólt. A többgyermekes anyák csak akkor merték nagyobb nyilvánosság előtt megszólni az egykéző családokat, ha az egyetlen gyermek beteg lett, meghalt, s azok kétségbeesetten igyekeztek megoldást találni. A felsorolt okok ellenére voltak még sokgyermekes családok a két világháború között. Ezek szinte valamennyien a szegényparasztok vagy cselédek közül kerültek ki.

14 Amikor ugyanis már olyan csekély volt a birtok, hogy osztatlanul sem tudta a család megélhetéséhez szükséges