Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS - Vágyak, törekvések. A közösség véleménye

együtt kijárt neki a megélhetéshez szükséges élelem, ruházat, gondoskodtak róla.

5 Ellenkező esetben viszont — kevés kivétellel — nem tűrték meg tovább, s bár saját szülei kénytelen-kelletlen befogadták ugyan, újabb férjhezmenéséig, vagy — ha úgy alakult — haláláig ott alárendelt, kiszolgáltatott helyzete volt.

6 Ha a faluközösség szemszögéből nézzük a kérdést: a hagyományos felfogás szerint az asszony meddőségét szégyenletesnek tartották, mivel szerintük ebben isten büntetése nyilvánult meg.

7 ,Jlá is kiabáltak az ilyen asszonyra: Te csak hallgass! Neked még gyereket se' ad az isten, mer' nem érdemled meg!" „Azér' sújtotta így az isten, mer' olyan trehány vót, úgyse' tudta vóna kezelni." Ritkábban olyan véleménnyel is találkoztam, hogy a házasság akkor marad meddő, ha a fiatalok nem szeretik egymást. Továbbá a két világháború között, főleg a módosabb rétegnél egyre gyakoribb rokonházasságok esetében megfigyelték, hogy nagyobb valószínűség van a magtalanságra.

8 Ha valóban így alakult, kárörömtől nem mentesen, sűrűn megszólták a szülőket, hogy miért erőltették össze a fiatalokat, lám , hiába nőtt meg a birtok, nincs aki örökölje. A szaporulat mértékét illetően valamennyi megkérdezett, korra és gazdasági helyzetre való tekintet nélkül egyetértett abban, hogy lehetőleg minél kevesebb gyermek legyen. A múltra vonatkoztatva fellelhető még az a nézet, hogy a valamikori nagycsaládban kedvezőnek tartották a bő gyermekáldást: Akkor számított, hogy hány munkás van a családban. 9 Vizsgált időszakunkra ez már úgy módosult, hogy a szaporulat csak egy bizonyos pontig volt előnyös, ameddig a birtok megműveléséhez szükség volt valamennyi családtag munkaerejére, illetőleg amíg a birtok jövedelme biztosította az egész család megélhetését. A határ tehát mindig az adott család vagyoni helyzetétől függött. A kérdést tovább bonyolítja az a körülmény, hogy amíg az újszülöttből munkaképes családtag vált, létfenntartásának biztosítása a közös vagyon terhére ment. A nagy gyermekhalandóság következtében a „ráfordítás" gyakran nem térült meg. Továbbá minden szüléssel, s az apró gyermek gondozása következtében az anya bizonyos mértékben kiesett a munkából, ami ismét a közös hasznot érintette. A fiatalasszony oldaláról nézve: nem kis problémát jelentett, hogy a több fiútestvér családjaival amúgy is szűkösen fért meg egy fedél alatt, s az ebből adódó súrlódások, kellemetlenségek elsősorban a menyecskéket érintették. A gyermekek gondozásának, nevelésének nem kis része is végeredményben csak rájuk hárult.