Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

BEVEZETÉS

Mindezen kutatási eredményeket sikerrel kamatoztatja Richter M. István 1899-ben megjelent „A csecsemő Német-prónán és vidékén című taniilmányában, amely mintegy a téma monográfiájának is felfogható, példát mutatván a kisebb területi egységre kiterjedő, anyagfeltáró munkákhoz. Az adott kutatástörténeti korszak nagy összefoglalását, s egyben a továbblépések irányának kijelölését Temesváry ugyanez évben megjelent nagyszabású munkája, az „Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon jelenti. Sajátos — bár nem egyedülálló — jelenség, hogy, noha a mű magába foglalja az addig publikált, idevonatkozó magyar néprajzi anyag jórészét, a szerző tulajdonképpeni indítéka túlmutat tudományunk körén. Mint gyakorló orvos, egyre szorongatóbbnak érzi a szülészet, csecsemőgondozás terén mutatkozó közegészségügyi elmaradottságot, különösen a falusi lakosságnál. Csatlakozván a haladó szellemű orvosok mozgalmához, felismerte, hogy küzdelmük csak akkor lehet eredményes, ha pontos felmérést készítenek a korabeli állapotokról, mint ő mondja „pontos anamnesis (az orvostudomány története) és „status praesens („néporvoslástan ') áll rendelkezésre, „mert az mutatja meg a kultúra és a civilisatio beteg részeit, fájó pontjait".

33 Kiadott kérdőívével közel 300 orvos és bába végzett felmérést (ha úgy tetszik: gyűjtést) a korabeli Magyarország határain belül, a nemzetiségeket is beleértve. A tematika kiterjed az anticonceptionalis eljárásokra, a terhesség, szülés lefolyására, a gyermekágy időszakára, szoptatásra s a kapcsolatos rendellenességekre, továbbá a csecsemőgondozás különböző oldalaira, a gyermekbetegségek gyógyítására. Az anyagrendezés, feldolgozás során a szerző közelítése az objektív, realista orvosé, aki ugyanakkor tisztában van a népi hagyományok korabeli intenzív jelentőségével, illetve felismerte az utóbbiak kultúrtörténeti értékét. Részletesen kitér tehát a hiedelmi vonatkozásokra, népi gyógyító eljárásokra, ugyanakkor tovább is lép. Nemcsak azzal,hogy szakértő szemmel, álszemérem nélkül veszi alapos vizsgálat alá az egészségügyi vonatkozásokat, hanem figyelme kiterjed a terhesség, szülés és a csecsemőkor mágikumtól mentes hátterére is, az asszony, a család mindennapi életébe ágyazva szemléli a vizsgált jelenségeket. így kapcsol be olyan területeket a témába, mint az anya táplálkozásának, viseletének módosulása a terhesség alatt, a szülés konkrét körülményei (szülőágy, résztvevők), módja, lefolyása, az újszülött gondozásának hétköznapi kellékei, módja stb. Ilyen körültekintő, objektív közelítésmódot csak kevesek, (pl. Jankó /., 1902.) mondhatnak magukénak a kor e témával foglalkozó néprajzkutatói közül. Továbbá a közreadott anyag bősége, átfogó volta miatt