Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

csú, keresztelő, lakodalom) tartózkodtak a tisztaszobában, itt ravatalozták fel a család elhunyt tagját, ide vezették be a kedves vendéget (vendégszoba). A ritkán használt tisztaszobában tüzelőberendezésre sem volt szükség, (innen kapta a hideg szoba elnevezést) a kemencét, kályhát lebontották, gyakran a pitvarban lévő kenyérsütő kemence hátsó fala nyúlt be 20-30 cm mélységbe a tisztaszobába. A 19. század közepétől egyre több településen (Bussa, Múlyad, Kövesd, Romhány) előfordult, hogy a lebontott kemence helyére „egy kis vaskályhát" állítottak a szobába. A két világháború között, a népesebb családoknál, vályogból sütővel (rúra) ellátott falmasinát építettek, melyen az asszonyok főztek a téli hónapokban. A család állandó tartózkodási helyén, a hátsó szobában, szintén falmasina, gyári csikómasina biztosította a meleget. Diósjenőn, Berkenyén, Borsosberényben még emlékeztek arra, hogy a hátulsó szobában csak kályha volt, melyet a konyhából fűtöttek. Ezekben a házakban a főzés a téli hónapokban is a konyhában történt. A lakóházban található bútorokról munka- és használati eszközökről a 18. század második felétől gazdag forrásanyaggal rendelkezünk. A kárbecslések, hagyatéki leltárak szinte teljes felsorolását adják azoknak a tárgyaknak, amelyek a parasztság lakóházában megtalálhatók voltak. A tárolási helyüket azonban ritkán árulják el a források. Gyakran még az sem állapítható meg, hogy egy-egy bútort, használati tárgyat mely helyiségben őrizték a leltár felvételekor. Annak rekonstruálására pedig alig vállalkozhatunk, hogy az első házban, a pitvarban, konyhában vagy a hátsó házban tartott bútorok, használati eszközök helyét megjelöljük. Erre csak az 1950-es évektől végzett néprajzi gyűjtések adnak lehetőséget. Az adatközlők emlékei, szüleik, nagyszüleik elbeszélései alapján a 19. század 60-70-es éveitől tudjuk nyomon követni az egyes helyiségek berendezését, az ott lévő tárgyak helyét. A köz- és magángyűjteményekben őrzött tárgyak kora nem túl régi. A 18. századból származó példányok száma elenyésző, többségük a 19. század második és a 20. század első felében készült. A régebbi tárgyak hiányának oka elsősorban megyénk parasztságának szegénységében keresendő. Az elkopott vagy használatból kivont tárgyakat tárolóhely hiányában - nem őrizték meg, leggyakrabban eltüzelték. A bútorokból olykor kutya- illetve tyúkólat készítettek vagy rossz ruhát tároltak bennük. A gyűjteményekben található tárgyak többsége a vagyonosabb telkes gazdák kamráiból, padlásairól kerültek elő, akik a használatból kivont tárgyakat hosszú időn keresztül megőrizték. Megyénkben a népművészeti tárgyak közül sajnos kevés az évszámmal jelölt, amely készítésük idejére utalna. A parasztság a leány hozományához tartozó bútorokat (ágy, láda, ácsolt szekrény^ kereskedőktől vásárolta meg, akik áruikat vásárokon, falvakat felkeresve értékesítették. A nem megrendelésre készült bútorok, munka és használati eszközök datálására ritkán került sor. A füstelvezetéssel kialakított első ház legszebb bútora, a leány hozományához tartozó párnákkal, dunnával magasra vetett menyasz-