Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

sem lehetett. A lakókamra egyik legfontosabb bútora volt az ágy. A forrásokban előforduló ágy név ebben az időben nem a fekvőhelyet jelentette, hanem az ágynemű összefoglaló neve volt. A fekvőhelyül szolgáló bútornak nyoszolya volt a neve. A 18. század első feléből származó kárbecslések szerint a díszágyra rozsszalmát, szalmalepedőt, vékonylepedőt, 1-2 darab derékaljat, hímzett lepedőt, három darab házivászonból varrt, szövött csíkokkal díszített párnát és egy dunnát tettek. Az ágynemű díszítéséről, formájáról a későbbiekben szólunk részletesebben. A ruhát, a lakástextíliát a menyasszonynak a hozományba kapott ácsolt szekrényében és a kisméretű ládájában őrizték. Az alsósztregovai bíró feleségének két bükkfa szekrénye égett meg 1758-ban, az egyikben: „Takács szőtte vászony szoknying 16 db, ollyan vászony ingvál 19 db, két alsó ing, Két futa elő kötő, kék Gyolcsbűi kettő és két feir Gyolcs csipkével, Bulyavászon fejrevaló hat, négy penig Gyolcsbúi kivarrott végűek Selyemmel. Takács szőtte ráfogú lepedő 6 db" volt. A másik szekrényben „teli férfinak való 14 pár vászony feir öltözet, Két nadrág, és öt süveg" került összeírásra. Ferkó György, ugyancsak alsósztregovai jobbágy 1758. évi kárlistája szerint, egy 50 forintot érő ládájában az alábbi ruhaneműk égtek meg: „1 Rása szoknya, két Aszszony öv, egy Török Gyolcs szoknying, Két Futa elő kötő, egy Selyeméi ki varrott Ingváll, Két ráfogó lepedő, egy Selyeméi kivarrott főrevaló, Bulyavászony főrevaló, Selyemell kivarrott fékető 5 darab, minden napi fékető 10 darab pamuttal ki varrva, öt vászony szoknying, Kötéses vászony Ingváll, öt Alsó ing, egy ágyra való vászony Lepedő, egy pár férfi feir öltöző, egy vál". A nők hálóhelyiségében tárolták a fenyődeszkából készült stokot vagy hosszú ládát. A felnyitható tetejű, kulccsal zárható stok, mely nappal ülőalkalmatosságként szolgált, belül fiókokra volt osztva. Az azonos méretű fiókjaiban babot, lencsét, borsót, kását (gyűjtőnevükön ázalékot) tartottak. Ritkán előfordult, mint például 1759-ben Zelene községben, hogy „feir ruhát" tartottak benne. A lakókamra berendezéséhez tartozott még a szalonnás szekrény, a húsos szekrény. A menynyezetről csüngött alá a kenyértartó rács, a falra erősített fogasra a napi használatú ruhák egy részét akasztották fel. A kamra női hálóhely funkciója helyenként a 20. század derekáig megmaradt. A pitvar bejárati ajtaja melletti falon lévő fogasra a munkából hazatérő férfiak a szűrt, a bundát akasztották fel. A családhoz látogatóba érkező férfiak is ide tették szűrüket. Adataink szerint a pitvarból sem a házba, sem a lakókamrába nem mehettek be szűrben, különösen vonatkozott ez az idegen látogatókra. Egy bujáki lopás kivizsgálásakor 1738-ban a bírónak arra a kérdésére, hogy a szomszédja szűrben vagy anélkül tért-e be a házba, a gazda azt válaszolta: „Szűrben jött be, de amint belépett én a szűrét ki tettem a pitarba". Egy pilinyi asszony 1744. évi vallomásából: „...mondottam neki, hogy a szűrit haggya a pitarba, de ő erővel be gyütt a komrába. Amikor el ment akkor vettem észre, hogy a kenyerem a ládáról eltűnt. Csak a szűri újába tehette." A pitvar bejárati ajtaja mögé a létrát állították, melyen a mennyezeten ki-