Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

vágott szűk nyíláson a padlásra lehetett feljutni. A pitvarban tárolták az éppen nem használatos tálakat, fazekakat, korsókat stb. padra vagy tálaspolcra téve. A lakóházak bútorainak készítőiről alig vannak ismereteink. Véleményünk szerint az egyszerű, elkészítésében különösebb szakértelmet nem igénylő lócán kívül, aligha lehetett olyan a fentebb felsorolt bútorok közül, amelyet ne háziiparos vagy asztalos készített volna. Következtetésünket arra tényre alapozzuk, hogy a megye parasztsága viszonylag jó módban élt a 18. század első felében. Telkiföldje ugyan nem volt számottevő, de az általa létesített jelentős nagyságú irtványföld többlet jövedelmet biztosított számára. Az ekkor még csekély számban élő zsellérek is művelhettek irtványföldet, amely nemcsak a megélhetésüket biztosította, hanem a gabona, állatok eladásából bútorok beszerzésére is jutott. A szórványos adatok is megerősítik ezt. Egy lapujtői jobbágy „deszkábul való asztalát" egy talléron vásárolta az 1722-ben készült kárlista szerint. A ludányi gazdának 1738-ban egy hársfa asztala égett meg, melyet kézpénzért vett. A 18. század első felében a füstmentes lakókamra bútorai között már festett is lehetett. Az ágy anyagát, szerkezetét nem ismerjük, készítőit sem árulják el a források. A parasztság egyes rétegének vagyo51. Lakókamra belseje. Maconka, 1930-as évek. Gönyey Sándor felvétele, NMF 110795.