Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

50. Kürtös kemence kazári felmérések alapján a balassagyarmati Palóc Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményében áüó lakóházban. A 18. századra utaló rekonstrukció. rű, kívül-belül agyaggal tapasztott kürtő a füstöt a padláson lévő kiskemencébe vezette, majd az innen a padlástérben ömlött szét. A padlástérbe nyúló függőleges elhelyezésű kürtő a ház teljes füsttelenítését nem oldotta meg. A kemence és a szája előtti tüzpad egész évben az asszonyok munkaterülete volt. A széles tűzpadon főzték meg az ételt, a kemencében a kenyeret, a húst és a kalácsot sütötték. A sütéshez, főzéshez szükséges edényeket a kemence melletti padon, tálas polcon vagy tálasfogason tárolták. A főzés tűzálló agyagból korongolt cserépfazékban, vasfazékban vagy vasserpenyőben történt. A fazekat kovácsoltvasból készült 20-30 cm magas, háromlábú, kör vagy háromszög alakú trajfúzia tették, hogy a fazék alatt a tűzpadon tüzelni tudjanak. A kemencében és előtte lévő tűzpadkán rakott tűz füstje miatt a házban csak olyan bútorokat, használati tárgyakat helyezhettek el, amelyeknek a füst és a benne lévő koromszemcsék nem ártottak. Nem állíthatták itt fel tartósan a cifra ágyneművel megvetett ágyat, mert a vászonnemű a füsttől hamar megfeketedett volna. Forrásaink szerint a tűzpadkás vagy kürtös kemencéjű házban az utcára és az udvarra néző falra, közvetlenül a mennyezet alá, hosszú tányértartó fogast (a szlovák falvakban rám) tettek. A felső polcára fehér bécsi vagy a környék fazekas műhelyeiből kikerülő festett tányérokat állítottak, a fogasokra bögréket, keresztény (habán) korsókat akasztottak. A katolikus csalá-