Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

PÁSZTORMŰVÉSZET A nógrádi táj ökológiai adottságai - az erdőkkel borított hegyesdombos vidék, a termőföld gyengébb minősége - az állattartásnak kedveztek, s ennek megfelelően jellegzetes középhegységi, erdei legeltető állattartás alakult ki, melynek tradíciói még századunkban is fennmaradtak. A pásztorművészet virágzása idején, a 19. század második, illetve a 20. század első felében az állattartás legjelentősebb ága vidékünkön a juhtenyésztés volt. Az uradalmak juhászata mellett a paraszti juhtartás eredeti formája a nagycsaládhoz kapcsolódó tartásmód volt, ahol a nyáj őrzője a családból került ki. A 19. század második felében a falu társadalmi átrétegződése, a birtokviszonyok átalakulása maga után vonta a kisparasztok községi és a nagygazdák önálló juhászatának ki442. Kanász ingben-gatyában, kecskebőr dudával. Buják, 1933. Ébner Sándor felvétele, NMF 68627/a.