Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor
szándékával szemben a költségekhez hozzájáruló grófnő szerint a feszület festése és bádog fedele „sem hasznos sem ízléses nem lenne" (Hugyagi Plébánia aktái 69/1927). Ezért a plébános ezek elhagyásáról, és a keresztfa kívánt karbolineumozásáról biztosította őt. Karancsság egyik múlt századi keresztjén függő pléh-Krisztus ábrázolás valódi népi munka, s e feszületet szinte káponkávk avatja, hogy Szűz Mária külön szobra számára kis üveges fülkét alakítottak ki a függőleges keresztszárban. A kereszt téglalap keresztmetszetű, alul ívesen faragott, följebb lépcsőzetesen keskenyedik. Alsó része már e század elején földbe ásva, vascsavarral hátsó tartóoszlophoz volt erősítve. A fölső szárvégek háromkaréjosak, a kereszteződésből átlósan négy sugárköteg indul. Földbe vesző talapzatának élei mentén virágtő, kiszélesedő mezőben elöl és oldalt sugárzó szentostya, mely följebb kehelyben is látható. A keresztfák szárvégei kistáji és időbeli eltéréssel egyszerűen lelapoltak, háromkaréjosak, kettős vagy hármas hullámvonalúak. A nógrádi táj e jellegzetes környezeti elemei szinte biblia pauperumként, azaz a szegények bibliájaként magukon viselték Krisztus megváltó müvének, szenvedéstörténetének főbb jegyeit és apokrif, egyházilag nem hitelesített motívumait. Mintegy összegezték és tovább éltették régi falusi templomaink freskóciklusainak képi világát.