Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

383. Utcabeli fafeszület népi festésű pléh-Krisztussal és "INRI" táblával. A keresztszárban üvegezett foglalat fájdalmas Mária-szobor számára. Karancsság, 19. század. Semayer Vilibáld felvétele, 1912. NMF 18401. Ezek rendszerint a világ teremtésével, ősszüleink bűnbeesésével kezdődnek, majd rögtön utána, vele összefüggésben az újszövetségi üdvösségtörténet nevezetesebb eseményeivel folytatódnak, és a végső dolgok - halál, feltámadás, ítélet, örök élet - hangsúlyozásával fejeződnek be. Kedvelt szentélybeli ábrázolás még Jézus Krisztusnak, az Örök Főpapnak kehelyáldozata. Ezekhez hasonlóan a Karancs-vidéki régi fafeszületek többször szív formájú faragáson nyugszanak Karancsság-Szentkút, Ságújfalu -, mintegy a szeretet genezisét, teremtő voltát testesítve meg. Gyakran látható az alsó részen életfaszerű növényi forma, amely, mintha Krisztus hagyomány szerinti dédanyjának, Szent Emerenciának adott látomást mintázná, ami a vidékünkön sokáig népszerű „Makula nélkül való tükör" című barokk népkönyvből volt ismert. A látomás szerint Emerencia egy gyönyörűséges termőfa, melynek legcsudálatosabb gyümölcse - Szent Annán és Márián át - a megváltó Jézus. Majd a kereszt lábán egymás fölött sorakozó, sokszor népművészeti értékű plasztikus sávokkal elválasztott mezőkön általában az oltáriszentség látható kehelyben, úrmutatóban, többször az eucharisztikus növények környezetében. Gyakori faragás égő gyertya ábrázolása az úrmutató két oldalán, többször a két oldalsó felület legma-