Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

összefüggésben megfigyelhető az európai búcsújárásban az a folyamat, amely a több országnyi vonzáskörzetű nagy kegyhelyek mellett - főként a barokk korban - egyre több, egyre kisebb vonzáskörű, ugyanakkor egyre közelebbi zarándokhelyet létesít és működtet. A vonzáskörzeti különbségek tükröződnek a zarándokhely építészeti megjelenésében. Az 1930-as évektől a Szanda-szentpéterhegyi kegyhely örökébe lépett helyi jelentőségű szandaváraljai forrás máig ősi állapotában található: fa tövéből ered, felépítménye nincs. A forrás közelében még egy Mária-képes faoszlop és egy fakereszt áll pléh Krisztussal s Júdás keresztfába vésett harminc ezüst pénzével. Az 1866-ban egy falubeli legény látomására létesült és a környező községekből látogatott karancssági kegyhely szentkút] át már - 1948-ban készült - kőgyűrű és fedél emeli ki, mellette lourdes-i barlang-oltár, amelyhez 33 lépcső vezet fel. Azelőtt a birtokos evangélikus Prónayak tilalmazták a búcsújárást, a forrás mellett a helyet csupán egy egyszerű, Mária-szobor számára emelt fakápolna jelezte mint a 18. századig Szentkúton is. A mátraverebélyi szentkút 1920-as években készült felépítménye már szobrászművészeti alkotás, amely a hét szentséget és Szentkút barokk kori eredetlegendáját ábrázolja. Jól 370. Gyöngyös környéki búcsúsok Mátraverebély-Szentkúton, hordozható Madonna és Szent Anna szobrokkal. Farkas Pál felvétele, 1911. NMF 55794.